Péntek, 2020. augusztus 14.
MARCELL napja
Menü

Köztér

Csütörtök, 2013. szeptember 19. | Lokodi Imre

Valse triste, vers-zene a Bolyaiban


Hát hol, ha nem a Bolyaiban.

Mert ünnepkörben vagyunk, gondolhattak volna még a 100 éves Kultúrpalotára. Nem jó, mondja valaki a széksoron: ki áldozná be délutánját Weöresre, József Attilára, és még ki tudja, mi van műsoron. Nem szép, pironkodik egy sort asszonyunk, ha nem tölt meg a város egy Kultúrpalotát Sebőknek, Jordánnak, próbálkozik így a szóban forgó.

A magyar nyelvnek, a költészetnek, teszi hozzá, és nyel nagyot. Nem tudja, hogy patetikusan szólt, vagy már kultúrkörben is gáz ilyeneket mondani. Ezt rögzítette skandink, kis kulturális körülményeskedés az új ezredévbe jócskán beleunt Marosvásárhelyről 2013. szeptember 18-án, szerdán, estefelé.

 

 

Kézenfekvőbb a Bolyai díszterme, viszi a szót tovább asszonyunk, és akkor közmegállapítást nyer: a versnek, versmondásnak most éppen kiválóbb helye nincs. Ennyiben maradunk azzal a kiegészítéssel, hogy ez egy Facebook-nemzedék és mégis a vers, mégis Weöres, Nagy László, József Attila. Úgy jönnek a diákok, mintha öntenék.

És akkor a színpad, és akkor Sebő, Jordán, Barvich Iván és Perger László, a magasabb férfi nevét megmondja a műsorlap: hát ő Fűzfa Balázs irodalomtörténész, Szombathely. Ekkora utat tesz meg a Nagy Versmondás. És így csupa nagybetűvel? Nagybetűvel, mert a szándék nagy erejű, valamikor Jordán Tamás ötletelte ki.

Rekordkísérlet a legnagyobb létszámú magyarországi versmondásra – mondja a Kossuth-díjas színművész.Rekordkísérlet a legnagyobb létszámú kárpát-medencei versmondásra – kap észbe Jordán, ha már Vásárhelyen.

 

 

Szóval az ötödik esztendőben csak megérkezett Marosvásárhelyre. A 12 legszebb magyar vers című kezdeményezést és ezen belül a Nagy Versmondást 2008-ban indította útjára Fűzfa Balázs irodalomtörténész, tankönyvszerző és Jordán Tamás Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas színművész, rendező. A programsorozat célja felhívni a figyelmet a magyar líra gyöngyszemeire, valamint kísérletet tenni a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére.

Nem titkolt szándékunk, hogy a résztvevők kulturális élményben gazdagodjanak, az együttes versmondással visszataláljanak az irodalom gyökereihez, ősi formáihoz, a líra szellemi-lelki többletet nyújtó mivoltának megtapasztalásához – fogalmazott az igazgató a vasarhely.ro-nak. Mintha csak a tegnap vezette volna végig az újságírót a budapesti Nemzetiben.

Szóval a 12 legszebb vers: Szeptember végén, Apokrif, Esti kérdés, Levél a hitveshez, Hajnali részegség, Ki viszi át a szerelmet, Kocsiút az éjszakában, A közelítő tél, A vén cigány, Eszmélet, Valse triste. Ez elég is, versek egész életet betöltően.

 

 

Nézzük Sebőt, ahogy a színpadon a híres tekerőlantjával bíbelődik, aztán belekezdenek, zenésített verstöredékek, szövegtörmelékek, próba csak. Egy nagyszerű est külvárosa még, aztán jönnek a Weöres aprók, dalban, Fűzfa Balázs a Bolyaiakról mond nem érdektelent, de Széchenyi és Berzsenyi is soron van, aztán a 2 0. század, a másik Magyarország.

Aki figyelemmel kísérte Sebő Ferenc pályafutását a Halmos-Sebő duó megjelenésétől napjainkig, annak felesleges felelevenítenünk a felívelés stációit. Sebő Ferenc – írják az értők - a magyar népi zene egyik legelhivatottabb tolmácsolója. Nem véletlenül kezdték vasárnapi koncertjüket egy magyar népzenei összeállítással, sok száz éves magyar dallamok felelevenítésével. Majd folytatták a reneszánsz költészet magyar csillagának, Balassi Bálintnak verseivel, amelyre csak a megfelelő korabeli muzsikát kellett megtalálniuk. S végül eljutottak Csokonai Vitéz Mihályig tíz féle, a naiv hallgatónak, nézőnek jószerével teljesen ismeretlen (bolgár kaval, dvojnica, a tamburák változatos sokasága) hangszert váltogatva, köztük az ezer éves múlttal rendelkező tekerőlantot, a pánsípot is.

Kétségtelen, hogy Sebő Ferenc és együttesének tagjai a magyar zene elkötelezettjei, hivatásuknak tekintik a régi magyar zene megszólaltatását. De showman-nek sem akármilyenek, hiszen tudják, miként kell ébren tartani a néző figyelmét és fokozni érdeklődését majd két órán keresztül. József Attila, Weöres, és végül egy KAF, úgy mint Kovács András Ferenc Sebőék kottáján.

 

 

De úgy József Attila verset mondani, meg aztán maradjunk annyiban, előadóművészetből hosszú útra elég Kosztolányi Dezső Hajnali részegsége Jordán Tamástól.

Végül: Weöres Sándor Valse triste. Jordán vezényelt, egy tele díszterem mondta, hogy: Hűvös és öreg az este./ Remeg a venyige teste./ Elhull a szüreti ének./ Kúckóba bújnak a vének.  A többit tessenek Weöres-kötetben keresni, esetleg ott a Verspatika.

(Fotók: Rab Zoltán)