Szombat, 2018. január 20.
FÁBIÁN, SEBESTYÉN napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2013. február 17. | Molnár Bea

Van-e medve, aki megegye?


Megesz-e a medve? A Székely Könyvtár-sorozat szerkesztőivel, Fekete Vincével és Lövétei Lázár Lászlóval találkoztunk a Látó Irodalmi Játékok 17. rendezvényén. Olyan, a székelység múltjával és jelenével foglalkozó kötetek kiadását tervezik, amelyek nemcsak a székely-magyar öntudat megerősödését segítik elő, hanem élvezetes olvasmányul is szolgálnak. Amolyan „szellemi minimumot” kínálnak az olvasóknak. De van-e medve, aki megegye?

„Amikor beléptem ide, akkor nagyon jól esett látni a medvét a plakáton. Én ebből arra következtettem, hogy a plakát tervezőjének van valami elképzelése a székelységről. És úgy gondolom, hogy általában mindenkinek van valamiféle elképzelése a székelységről…” – kezdte gondolatait Lövétei Lázár László. Valamiben másak a székelyek, mint mondjuk a magyar nemzethez tartozó egyéb népcsoportok? Egyáltalán másak-e a székelyek? S ha igen, miben és miért? „Ezzel a sorozattal ez lenne a cél, hogy felderítsük, hogy miben is áll ez a regionális másság” – ezt szeretnék megmutatni, bemutatni a Székely Könyvtár olvasóközönségének.

Volt egy ötlet, amire lehetett pénz kérni az önkormányzattól, támogatóktól. Az általános regionális tudatépítésen túl egy szellemi hátteret is kell biztosítani. Nem mindegy, hogy az elkövetkezendő években milyen lesz a Székelyföld. „Bármit is mond a politikum ebben a kérdésben, szép lassan vissza fogunk szorulni a Székelyföldre. Nem ártana egy kicsit hangsúlyosabban figyelni erre” – hívta fel a figyelmet Lövétei Lázár László. Ha belép az ember egy könyvesboltba, rengeteg könyvet talál a székelyekről, székelységről. „Mi úgy gondoltuk, hogy nem árt ezeket összegyűjteni egy sorozatba. És, hogyha rá tudjuk venni az embereket, hogy ezt szeressék, olvassák, akkor már megérte”.

Elcsúszhat ez az egész a giccstermelés felé? Egyértelmű-e a székely identitás? Beszélhetünk-e valóban meghatározott, megfogható és stabil örökségről? „Mondom, az lenne az egész sorozatnak a lényege, hogy ezt körbe tudjuk járni. Hogyha el lehet mondani, hogy ebben másak vagyunk, abban meg ugyan olyanok, akkor máris többet tudunk, többet fogunk látni. Ez ki fog derülni hamarosan, szerintem.” – hangzott a válasz Lászlótól.

Mi az, ami bekerülhet és mi az, ami nem? Van-e választóvonal? „Először is, leszögezném, hogy semmilyen székelykedéshez nincs köze ennek a sorozatnak. Kihüvelyezünk onnan bizonyos szerzőket, láthatjátok, itt van az első tíz kötet, Mikes Kelemen, Tamási Áron, Bözödi György, a kortársak közül Kányái Sándor, Farkas Árpád, ezen kívül pedig székely népmesék, balladák” – ismertette az első könyveket Fekete Vince. Nem szögeztek le még semmit, talán a következő tíz-húsz kötet tartalmát ismerik, de az is változhat. Évente tíz kötet jelenne meg, ötös mini-sorozatokban. Ezekben lesz régi irodalom, tizenkilencedik századi, huszadik századi, kortárs is. Nagy tervek, kis lépték.  

Elsősorban olyan szerzőkre gondoltak, akik ehhez a kis régióhoz kötődnek. Feltételezik, hogy erről ők tudtak érdemben írni. De az is felmerült, hogy miért ne lehetne betenni nem Székelyföldi szerzőt, de Székelyföldről szóló írást, nyilván az alapművek megjelenése után.

Mit adnak hozzá, mitől másak a sorozatban megjelent kötetek? Miért nincs bennük előszó, utószó, fülszöveg, életrajzi tájékoztató, stb.? „Alapművekről van szó, ugye. Azokat kellene olvasni elsősorban, nem pedig az előszót és utószót. A szövegek elmondják maguktól azt, amit mondani kell. Áthidaló megoldásként könyvjelzők, valamint ajánlások lesznek majd a kötetekben.” – hangzott a válasz.

Kényes kérdés? Nyírő József és Wass Albert. „Nem etikus ezeket a szövegeket kísérő apparátusok – jegyzetek, lábjegyzetek – nélkül útjukra bocsátani.” – jegyezte meg Parászka Boróka. Ezen felül pedig az oktatás feladata lenne elmagyarázni a diákoknak, hogy a történelem során milyen nézetek és ideológiák bukkantak fel. „Hogy Nyírő ide tévedt, oda tévedt… ezt meg kell tanítani. Ennek ellenére írt nagyon jó novellákat.” – hangsúlyozta László. Persze. De mit mivel kapcsolunk össze? Kit mivel kapcsolunk össze? Megjelenhet-e egy sorozatban Kányádi Sándor, Apor Péter és Nyírő József? Itt értékelődne fel a jegyzetek, lábjegyzetek szerepe. Szerzők kerülnek egymás mellé a sorozatban, szerzők, akik hatnak egymásra. Ez az összeolvasás nehogy összefolyás legyen – a jövőre nézve.

Kovács András Ferenc jegyezte meg a beszélgetés végén, hogy „ez mind nagyon szép, de amiről beszélünk, az van is, meg nincs is. És amikor elfogynak a székelyek – mert itt azért van egy ilyen faj dolog is – akkor jönnek a fél székelyek”. Hol a határ? Mit jelent az identitás? „Az én identitásomat meghatározza Kölcsey, Vörösmarty, vagy bárki más. Mert az én identitásom egy magyar identitás, és itt a nagy baj.” Rá lehet-e hangolódni erre? Ki állíthatja magáról, hogy ő székely? „Nincsenek jobboldali irodalmak és baloldali irodalmak. Ez egy egynyelvű dolog. Néha azt érzem, hogy Kölcsey és Vörösmarty forog a sírjában. (…) Én nagyon értékelem ezt az egészet, ha ez kell a drága jó székely embereknek, akik magyarok.”  

„Beszéljünk arról a valós értékről, amit ez a sorozat valójában jelent. Hagyjuk az ilyen-olyan ideológiákat, beszéljünk inkább a valós értékekről és érdemben.” – egészítette ki a beszélgetést Nagy Attila.
Játszhatunk tehát ideológiákkal és elvekkel, a Székely Könyvtár-sorozat következő köteteire várva. De tartsuk szem előtt azokat az – elsősorban irodalmi, szellemi – értékeket, amelyet képvisel a sorozat.