Péntek, 2019. május 24.
ESZTER, ELIZA napja
Menü

Köztér

Szerda, 2013. március 20. | Gagyi József

Város. Hogyan lesz a miénk?


Például úgy, hogy a tűzcsapokat a város lakóinak örökségévé, megőrzendő tárgyaivá nyilvánítjuk, és ekként is kezeljük…  

A város kis, köztéri tárgyait, tárgyegyütteseit vizsgálva sok minden elmondható a huszadik századi Marosvásárhelyről. Azokról a múltbeli tárgyakról van szó, amelyek léte ma (még) dokumentálható: fényképezhető, videózható. Amelyek emlékeket őriznek. Egyének, csoportok emlékezetének elemei, a város mindennapi létének kis, sokadrendű fontosságú „alkatrészei” voltak, de amelyek mára már magukba sűrítették és még mindig jól olvashatóan mutatják ezeket a mindennapokat.
Ezeket vizsgálva lehet rekonstruálni a város ma már elmosódó, egykori, mindennapi arcait.
Egykori, és ha van, mai funkcióikat, szimbolikájukat vizsgálva és megértve lehet örökséget alkotni: a maiaknak és eljövendőknek mesélni a város huszadik századi mindennapjairól.

         

Kiolvasható múlt

Ezelőtt hat évvel négy diák és egy tanár a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Kommunikáció és Közkapcsolatok szakáról körbejárta a várost, és elkezdett egy kis feltáró, leltározó munkát. A vizsgálódás a még létező tűzcsapok egyszerű számbavételével kezdődött, és a várostörténet, a szimbolikus térhasználat/városhasználat, a lieux de mémoires, az identitáskonstukciók területére is elkalandozott.
A Marosvásárhelyen még látható, a huszadik század elején, a modern város kiépítésének kezdetén telepített tűzcsapok múltját és jelenét vizsgáltuk. Ez a vizsgálat a mindennapi élet antropológiája tantárgy szemináriumi munkájaként indult. Arra kérdeztünk rá, hogy miképpen léteznek, tárgyakként/szimbólumokként, milyen jelentéseket generálnak a mai város mindennapjaiban a marosvásárhelyi szecessziós öntöttvas tűzcsapok. Jeleket kerestünk, amelyek utalnak még a múltbeli városra, városműködésre, és ezeket a jeleket próbáltuk kontextusba helyezni, értelmezni. Volt eset, amikor olyan tárgyakra bukkantunk, amelyek épek, szépek, bár víz már nem nyerhető belőlük.

Első lépésként ezeknek a száz éves marosvásárhelyi „utcai bútoroknak” a felleltározása volt a cél. A kutatás kérdéseire nem születtek véglegesnek tekinthető feleletek, a kutatás nem zárult le.
Egy kézirat az eredmény: bevezető írások, tűzcsapokra vonatkozó kérdéseket árnyaltan megfogalmazó városantropológiai tanulmány, valamint egy melléklet, amelyet a vásárhelyi tűzcsapok fényképeiből állítottunk össze. Ez a kézirat támogatásra, megjelenésre vár.

A tűzcsapok feltérképezése

És most, íme, eljött az idő: arra mindenképpen, hogy gondoljunk a tűzcsapok sorsára.
Nézzünk utána, mi történik velük.
Járjuk körül, fogadjuk örökbe, hiszen örökségünk. Ne engedjük elveszni őket. Ne hagyjuk, hogy már csak a múzeumban legyenek láthatóak.
Ezzel együtt így gondoljunk minden más, a városi nyilvános tereken álló, a város múltját mutató-jelző, szimbolikus tartalmú tárgyra.
Így lesz miénk (is) a város.

Sebhely. Arató utca 20.

Újrafestett, újraértelmezett tűzcsap. Cuza Vodă utca, Panov.

Amikor a természet is körbeöleli utcáink törpéit. Traian Moșoiu 11.

Kiolvasható múlt. I. L. Caragiale utca 5.

Címer. Justiției 3.

(A fotókat Gagyi József és volt diákjai készítették)