Annak ellenére, hogy az ország sorsát irányító és meghatározó Dâmbovița parti városban Marosvásárhelyt csak vidéki kisvárosként emlegetik, nem szűkölködtünk az idei évben sem olyan közéleti eseményekben, amelyek így vagy úgy, de minden városlakó életét megváltoztatták. Új vezetők kerültek a fontos kulturális intézményeink élére és az elmaradhatatlan román–magyar konfliktus mellett hoztuk a kötelező magyar–magyar berzenkedést is.

Vezetők és megvezetettek

Az idei év egyik legnagyobb kulturális teljesítménye, hogy végre állandó igazgató került a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház élére. Persze ezt az igazgatóváltást, mint szinte az összes ilyen jellegű „akciót” éles bírálatok előzték meg – a színház vezetője ugyanis „az a Gáspárik Attila lett, aki korábban az Országos Audiovizuális Tanácsnál, idén pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnél hagyta félbe tevékenységét”. „Az a Gáspárik” azonban a jelek szerint jól jött a színháznak, rövid idő alatt ráncfelvarrta az intézményt, hosszú idő után ismét „elvitte” a Bukaresti Országos Színházi Fesztiválra (az ország legnagyobb színházi seregszemléjére), „készíti” magyarországi fellépésekre és nem utolsó sorban növelte a nemzeti népszerűségét és látogatottságát a lakosság körében.

Gáspárik művészeti egyetem éléről való távozása után azonban román rektora lett az egyetemnek, amit csak nagy szívfájdalmak árán tudott lenyelni (ha le tudta egyáltalán) a város magyarsága, többen politikai presztízsveszteségről és árulásról beszéltek. Sorin Crișan azonban anyanyelve ellenére sikeres vezetője lehet az egyetemnek, amely multikulturalitása révén nemcsak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) körüli vitában, hanem a romániai egyetemi szférában is példaértékű. Apropó rektorválasztás: matematikailag Bács Miklós, a magyar jelölt volt a befutó, azonban figyelmen kívül hagyták az emberi tényezőt, amely megvétózta a magyar győzelmet.

Gáspárik Attila – rektor, majd direktor

Persze végeredményben úgy is felfogható, hogy magyar győzelem született: győzött ugyanis a magyar középszer, amely berezelt az európai formátumú szakembertől és inkább választott egy olyat, akitől nem kell félnie. Persze ez nem csoda, hisz olyan magyar (!) tanár is van a színin, aki tizedik próbálkozásra sem jutott be anno az egyetemre, de hadd ne firtassuk a múltat.

Vagy mégis? Lázok Klára személyében szeptemberben új vezető került az 1802-ben megnyitott Teleki Téka élére. Az intézménynek minden jel szerint szüksége volt a változásra, ugyanis egyrészt közelebb kell vinni a város lakóihoz, hogy ne csak szürke könyvtár legyen, másrészt pedig pontot kellene tenni annak a 400 tételes könyvlopási ügynek a végére, amely az elmúlt évben jelentősen csorbította az intézmény hírnevét. 152 könyvnek a Teleki Téka állományából veszett nyoma, a többi a református kollégium könyvtárából és a vegyes állományból tűnt el.

A hiányra persze már 2007-ben rájöttek (nyilvánosságra azonban csak 2010 novemberében hozták), azóta azonban különös csend honol az ügy körül, az illetékesek elzárkóznak a nyilatkozatoktól, sőt van, aki azzal próbálja nyugtatni a kedélyeket, hogy az eltűnt könyveknek csak egy része értékes, a többi „csak olyan 20. századi kiadvány, amely amúgy is a szabad polcon volt”. Persze nincs szükség nagy nyugtatgatásra, a várost, illetve a kulturális élet hangadóit látszólag egyáltalán nem érdekli az ügy.

Bernády-s MOGYErázkódás

Az idei évet az etnikumközi viszonyok elmérgesedése vagy legalábbis pattanásig feszülése jellemezte Marosvásárhelyen.

Az idén elfogadott új oktatási törvény multikulturális felsőoktatási intézményként határozza meg az orvosi és gyógyszerészeti egyetemet (ahol a hallgatók fele romániai magyar (nemzetiségű)), a MOGYE többségi nemzethez tartozó vezetősége azonban nem hajlandó lehetővé tenni a különálló magyar kar létrehozását. Az erdélyi magyarok egyik legfontosabb oktatási intézményében a szenátus magyar tagjai szerint „lépésről lépésre számolják fel a kisebbségi nyelvű oktatást”. A minisztérium először október elején figyelmeztette a MOGYE vezetőségét, hogy a charta jelenlegi formájában nem veszi figyelembe a tanügyi törvény előírásait, akkor 16 pont módosítását kérték az egyetemtől, ennek egy részét teljesítette csupán a szenátus, a magyar főtanszék létrehozása azonban kimaradt ezekből. Érvényes charta nélkül a MOGYE elveszítheti az állami támogatást, ami enyhén szólva is azt jelenti, ha valakinek szívnia kell majd emiatt, a diákok (magyarok és románok egyaránt) lesznek azok.

A MOGYE körül 2011 során egyre kilátástalanabbá vált a helyzet, amely miatt akár
működésképtelenné is válhat az intézmény (Fotó: panoramio.com)

Román–magyar vita azonban nemcsak akadémiai berkekben zajlott, a város 2-es számú Általános Iskolájába is begyűrűzött a kisebbségi lét keserűsége. A marosvásárhelyi románság, Cornel Brişcaru szociáldemokrata párti vezetővel az élen Adrian Păunescuról, Ceaușescu udvari költőjéről nevezné el az iskolát, amire a magyarság Bernády György egykori polgármester nevét kínálta békés alternatívaként. Az ügynek persze súlyához mérten sikerült a legnagyobb feneket keríteni, a szülői bizottságtól, a Civil Elkötelezettség Mozgalman át egészen az RMDSZ-ig mindenkit belekeverve, országos visszhangot adva ezáltal a tervezett iskolakeresztelőnek.

A tanügyminisztérium megelégelve az acsarkodást (érthető, elég neki a MOGYE-ügy), a helyi önkormányzatra ruházta a névadás hatáskörét, így december végén gyorsan jóvá is hagyták az egykori magyar polgármester nevének felvételét. Brişcaru azonban ismét farkast, bocsánat Păunescut kiáltott és peres útra tereli az ügyet. Matematikailag persze semmi esélye, (ahogy a színi jelenlegi rektorának sem volt a győzelemre és mégis) ugyanis a helyi tanács 21 tagja nemzetiségétől és politikai hovatartozásától függetlenül áldását adta a keresztelőre. De ha kikönyörög egy második szavazást, még lehetnek meglepő „visszafejlemények”.

Osztók és többszörös

Etnikumközi vita nélkül is volt azonban bőven feszültség az idei évben Marosvásárhelyen – ezt a magyar közösség saját maga gerjesztette, menedzselte és szította a jövő évi polgármester-választások előszeleként.

Csöppet sem meglepő módon a három romániai magyar politikai alakulat nem tudott startból megnevezni egy olyan embert, akit sikeresen indíthatna Dorin Florea jelenlegi városatya ellenében a polgármesteri székért vívott harcban. Először az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tartotta a legmegfelelőbb jelöltnek Vass Leventét, majd amikor végre az RMDSZ is rábólintott a vásárhelyi urológus jelölésére, Tőkés László kihátrált, megpróbálva magával rántani az EMNT józanságát is, eleddig sikertelenül. Szász Jenő és a Magyar Polgári Párt nevű zsebbpártja azonban még mindig nem bólintott rá Vass Leventére, a fiatal, dinamikus és politikailag makulátlan jelöltre – Bölöni László nevét emlegetik, annak ellenére, hogy a focista nem érdekelt a dologban. És még nem is említettük a szintén megosztó politikát folytató Benedek Imre kardiológust, aki függetlenként jelölteti magát.

Vass Levente, a többszörös, akit többen osztanának

„Én szeretnék lenni a legkisebb közös többszörös, nem pedig a legnagyobb közös osztó” – idézte az egyik internetes portál hozzászólását Vass Levente azon a sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette, hogy az RMDSZ polgármester-jelöltjeként száll ringbe. Az, hogy többszörös lesz-e, még korai megmondani, az viszont már előre borítékolható, hogy a legnagyobb közös osztó címért minimum három emberrel kell megküzdenie.