Szerda, 2020. szeptember 30.
JEROMOS napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2014. február 16. | Jaszenovics Lilla

Versek, bor, katarzis, Gé


Pénteken volt szerencsém a Látó Szépirodalmi Folyóirat, az EMIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) társszervezésén egy újabb, színes Irodalmi Játékán jelen lenni. A Hagyományos költői est „fantázianévre” hallgató eseményt Szabó Róbert Csaba vezényelte, s három fiatal, és szemtelenül tehetséges slammer-költőnek ízlelhettük alkotásait, söröcskék, meg borocskák társaságában, a Gében.

André Ferenc, Márkus András és Varga László Edgár ritkán nevezhetőek hagyományos költőnek. André a tavalyi, az első erdélyi slam-poetry verseny aranypálmása, Márkus az erdélyi slam atyja, és vezetője, Varga László meg konkrétan költő, és a Krónika napilap Kultúra rovatának szerkesztője. Mindhárman egyébként a Látó fiatal szerzőinek számítanak.

 

Hogy mit jelent a hagyományos költészet? Hölgyeim, és uraim, ez voltaképp bármit jelenthet (egy bizonyos halmazon belül, persze). Lehet ötletelni. Szabó Róbert Csaba ahhoz a Facebookon terjedő jelenséghez hasonlította, amikor Hollywoodi színészek szavalják a magyar költészet gyöngyszemeit. Képzeljük csak el, vagy inkább, javaslom nézzük meg, ahogy Samuel L. Jackson, a The Sunset Limited egyik jelenetében Tommy Lee Jonesnak szavalja Karinthy Nem mondhatom el senkinekjét. Iszonyat hatásos, ütős, hátborzongatóan fenomenális. Ajánlom melegen. Vagy jelentheti akár, ahogy Márkus mondta, a plakáton szereplő Photoshop- rózsából, tangában való kivonulást.

 

 

A hagyományos költői est a slam- költészet határvonalát tologatta, vagy elmosta. Mert nincs is igazából határvonal, vagy ha van is, nem annyira éles. Ugyanakkor ez paradoxon is, mert a poézis lázadás.

 

A srácok kérdéseket követően, egyetértettek abban, hogy a slam egyfajta föderáció. Egy kortárs hangvételben íródott, főként szóban működő reflexió, mert megfelelő performansz kell rá. A költészet inkább papíron üzemel. De Petri Györgyöt, vagy József Attilát is el lehetne slammerkén adni.

 

 

Felolvastak. Ó, teljes katarzis, kérem… Ujabb tér-idő szakadás. Ezt át kell élni. Olvasni kell őket, gyerekek!

 

És, hogy hogyan írnak a fiatalemberek, vagy mi szerint?

Márkus András egy idő után már a hallására hagyatkozik, rááll a füle a szótagszámra.

Varga László Edgár a kötött forma híve. Mint mondja, így könnyebben ki lehet szúrni a fölösleget.

André Ferenc meg, mikor ír, elképzeli, hogy az a mű hogyan hangzana Chuck Norris szájából.

 

 

Az újabb felolvasás, és zsenialitás.

 

A G. Caféban ismét történelmi esten vehettünk részt, 2012-ben itt volt az első erdélyi Slam Poetry-est, és néhány éven belül talán beigazolódnak Szabó Róbert Csaba profétikus szavai, aki a három felolvasó-meghívottat a jövőbeni magyar költészet kiemelkedő alkotóinak nevezte.