Péntek, 2020. október 30.
ALFONZ napja
Menü

Köztér

Szombat, 2013. március 16. | Szabó Ádám

Zenék, könyvek, dokfilmek


Utolsó előtti hétvége következik a British Documentary vásárhelyi kiadásán, és a múlt héthez hasonlóan ezúttal is nagyon különböző két film kerül bemutatásra szombaton és vasárnap. Így aztán mindenki kedvére választhat műfaj és téma alapján, kivéve, ha valaki egyszerűen csak szereti a dokfilmeket. Akkor mindkét filmen ott a helye.

Szombaton a több értelemben (tematikailag és stílusilag) klasszikus dokfilmek rajogóinak kedveznek a szerevezők: Eward Elgar brit zeneszerzőről készült film lesz műsoron, sok-sok klasszikus zenével, klasszikus tévés-dokumentumfilmes stílusban.

Nem lehet könnyű dolog egy régen halott zeneszerzőről portréfilmet készíteni, mi több, olyan célkitűzéssel, hogy az zeneszerző ismerőiben kialakult prekoncepció ellenében rajzolja meg az alkotó karakterét. A sok-sok utánajárás, könyvtárazás, szakértők felkutatása, meginterjúvolása nem sok kreativitási lehetőséget hagy a film készítőinek. Ez kicsit meg is látszik a filmen, ami így ritkán tudja igazán emlékezetes, igazi életből lopott pillanatokkal megajándékozni a nézőjét.

Ez persze fakad a témából is, hiszen egy sokat vitatott és munkái által közismert alakról (ráadásul lovagi cím birtokosáról) szülőföldjén olyan képet rajzolni, olyan technikával, ami nem volna eléggé emelkedett. Mintha a királynő fogadására farmerben mennénk el. Nézhetünk ki jól a nadrágban, de valamiért kevés embernek lesz elég humorérzéke ahhoz, hogy ne egyszerűen sületlenségnek, tiszteletlenségnek titulálja a gesztust. Ez a tisztelettudás amúgy nem is ront a filmen, hiszen egy ilyen munkásságú alkotóhoz ilyen volumenű, díszöltöny-szerű tiszteletadás illik.

A zenekedvelők és -értők mindenképpen imádni fogják a filmet, mert egészen érdekes interjúalanyok, egészen érdekes módon beszélnek a zeneszerzőről és a munkásságáról. Az egyik legjobb alany maga is zeneszerző és Elgar-szakértő, sokszor magyárázataihoz „előkapja” a zongorát, és alátámasztja magyarázatát, amint hangról hangra kielemez egy-egy darabot. És teszi mindezt olyan lelkes fejjel és átéléssel, hogy még az is élvezni fogja, aki egy dót egy rétől nem tud megkülönböztetni.

A film azt is megmutatja, hogy hányféleképpen lehet értelmezni egy ember karakterét az általa írt zenén keresztül. Sokszor egy-egy műelemzésnél különböző interjúalanyok teljesen ellentétes dolgokat mondanak, másképpen értelmeznek. Minnél több megszólaló, annál kaotikusabb és mégis teljesebb, komplexebb lesz a képünk egy olyan emberről, akit életünkben nem láttunk. A zenét vizsgálva egészen mély elemzésnek vetik alá Elgart, és ilyen értelemben bizony ez egy nagyon sikerült portréfilm.

A vasárnapi igazságadagunk kicsit közérthetőbb és befogadhatóbb. Már a film elején megjelenő mondat is figyelemfelkeltő (Minden négy másodpercben eladnak valahol a világon egy Harlequin Mills &Boon szerelmes regényt…), és a megközelítés, ahogy a rendezőnő ezt az egészet megközelíti, remek. Egyszerre humoros és karikírozó, ugyanakkor szeretetteljes és megértő.

A filmben öt különböző ember (-pár) hozzáállását vitték filmre: a Gill Sanderson álnév alatt rejtőző Roger nevű íróét, aki egyedül él egy lakókocsi-parkban; egy férfimodellét, aki már több, mint 200 ilyen könyv borítóján volt a hős lovag; egy indiai nőét, akitől elhidegült a férje; egy japán feleségét, aki táncleckéket vesz, hogy férjével kicsit felélessze a szikrát; és egy angol csendes házaspárét, akik amúgy remekül megvannak egymást mellett, de azért sosem árt kicsi kalandról olvasni, hogy a napi rutint megtörje.

A rendezőnő saját bevallása szerint a romantikához való hozzáállást vizsgálta az alanyokban és magában is, a valóság és fikció ütköztetése nagyon kedves és vicces eredményt hoz. Az egyik legjobb példa erre maga az író: egy kopaszodó, szemüveges, unalmas kinézetű középkorú férfi ül a kicsit koszos lakókocsijában és hatalmas érzelmekről, gyönyörű emberekről ír. Kicsit szomorú, de megmutatva kamerán egészen vicces eredménnyel jár. A másik érdekes példa Stephen, a modell, aki annyira jóképű, hogy az már sok; az életben nem találta meg soha a szerelmét, csak többszáz könyv borítóján és az olvasók képzeletében.

Aki mindezt nem hiszi, az nézze meg a film előzetesét, garantáltan beszippantja.

Szóval a nagy érzelmek hétvégéje vár ránk. Olvasók, zenehallgatók és filmnézők, van, amit csinálni szombat-vasárnap!