Szombat, 2019. május 25.
ORBÁN napja
Menü

Kultúrtér

Szombat, 2015. október 17. | F. I.

Aknay angyalai a Bolyai Klubban


„A birtoklás csökkenti egy tárgy értékét” – idézi a bölcsességet Füst Milán a Látomás és indulat a művészetben című könyvében. A kijelentés azonban aligha bír igazságtartalommal ha a műgyűjtés kontextusában használjuk, a gyűjtőnek ugyanis értékes a kiszemelt alkotás még akkor is, amikor sikerült megszereznie, szobája falára, asztalára stb. helyeznie azt. A gyűjtő által birtokolt „tárgy” értéke vagy ha úgy tetszik presztízse emelkedik akkor, ha azok, még ha csak rövid időre is, de közkinccsé válnak. És nem csak a (mű)tárgyak válnak közkinccsé , hanem a gyűjtő szellemisége, a kor ízlésének, kulturális és társadalmi viszonyainak egy szelete is.

(A galéria megnyitásához kattints a képre)

Marosvásárhelyen a város kultúrpolitikával foglalkozó korifeusai még nem ismerték fel a művészet jelentőségét, nemcsak a mega-tárlatok nemzetközi divatját nem vették át, hanem a kisebb tárlatok is esetlegesek, hogy ne mondjam azt, hogy alulról ha súrolják azt a bizonyos mércét. Igen, azokról a magukat művészeknek tekintő alkotók (ön)tömjénezéséről beszélek, amiben kimerül a marosvásárhelyi kiállítások zöme. Pedig a város kulturális gazdagságának hazai és nemzetközi megítélésében is nagy szerepet játszanak a színvonalas kiállítások.

Ezt a kies helyet dobja fel a Bolyai Klubban megnyílt Aknay-kiállítás, amely nemcsak a művészetről szól, hanem a műgyűjtésről, a birtokolt tárgy korábban említett értéknöveléséről. A marosvásárhelyi Szepessy László több mint harminc éve gyűjti a Kossuth- és Munkácsy-díjas Aknay János festőművész alkotásait (a magyarországi és erdélyi kortárs művészek munkái mellett).

A Teleki-Köpeczi házban az életmű legreprezentatívabb darabjait állította ki – köztük a Ecce Homo (1990), az Angyal érkezett (1994), vagy a Kapcsolat IV. (1997) című festményeket.

 

Aknay János és Szepessy László barátsága a nyolcvanas évek közepe táján kezdődött és tart a mai napig. A szentendrei művész ereiben csörgedez erdélyi vér, de nem ez, hanem sokkal inkább a Vajda Lajos Stúdió és a valamikori Marosvásárhelyi Műhely alkotóival való kapcsolat teszi honfitársunkká.

Angyalok, kereszt, geometrikus formák, ajtók, ablakok, mindez vibráló színekben pompázva. Ez Aknay János emblematikusan konstruktív és az absztrakt módon szürrealisztikus művészetének a védjegye – az általa ábrázolt angyalok fiatalon elhunyt lányának állítanak emléket, míg a geometrikus formákat a szentendrei architektúra ihlette.

Képei nem pusztán elgondolkodtatnak, a művész önnön lelkivilágába vezetik el szemlélőjüket, nem látleletet adva valamiről, hanem élményt, olyan impressziót, amely felidézi bennünk a múltat és késztet arra, hogy ha csak rövid időre is, de a jövőbe tekintsünk.

A Bolyai Klubban (Teleki-Köpeczi Ház, Forradalom utca 1. szám) levő tárlat október 30-ig tart nyitva.

Fotók: Csernik Attila