Vasárnap, 2019. augusztus 18.
ILONA napja
Menü

Kultúrtér

Hétfő, 2016. március 7. | Csonka Helga

Kacagásaink – Gálfalvi és a szekusok többkezese


Kerek, irodalmi szempontból kiemelkedő történetekké alakította az 1974 januárjától 1989. december 15-ig tartó megfigyeléseket, lehallgatásokat rögzítő szekuritátés jegyzőkönyvek és beszámolók sorait Gálfalvi György. Az Igaz Szó, majd a Látó szépirodalmi folyóirat volt szerkesztője, főszerkesztője Kacagásaink című emlékiratát egyszerre írta a kommunista diktatúra titkosszolgálata és ő maga – jegyzetekkel, kommentárokkal látta el a mindennapjait rögzítő sorokat.
 
 
„Ezt a könyvet mások már megírták rólam, de nem helyettem. 1974 januárjától 1989  december 15-ig rögzítették, hogy miről beszéltem családommal, barátaimmal, az irodalmi összejöveteleken, a szerkesztőségben” – fogalmaz Gálfalvi a Csobbanó szavaink című fejezetben. Saját bevallása szerint meglepődéssel fogadta, hogy 15 év alatt közel 6000 oldalnyi jegyzetet készítettek róla a szekusok, a mindennapjairól, a munkásságáról, a beszélgetéseiről a nyugodt magánélet látszatától is teljesen megfosztva.
„Mivel érdemeltem ezt ki? Miért kellett ennyi energiát pazarolni rám, és minden bizonnyal nem csak rám. (…) valakiknek le kellett írni a lehallgatott beszélgetéseket, másvalakiknek le kellett fordítani azt, míg az akkori időben kézírással kellett papírra vetni mindent” – mondja a Kacagásaink szerzője, aki szerint megfigyelési dossziéjának komplexitása arra enged következtetni, hogy számos besúgó és szekus dolgozott azon nap mint nap, hogy az ő – mint el­lenséges­nek tekintett személy – életének minden egyes apró titkára fényt derítsenek. Gálfalvi számára a személyét övező „megfigyelésőrület” teljességgel érthetetlen, hisz, mint mondja, nem akarta ő megdönteni a rendszert, a maga csöndes módján lázadozott ugyan, de nem jelentett komoly fenyegetést a szocialista rendszerre.
 
„1986 augusztus 12-én 12 óra 21 perckor Gherasim célszemélyt (Gálfalvi Györgyöt) megfigyeltük egy női személlyel” – ilyen mondatok is vannak a megfigyelési dossziéban, amelyet 2008-ban kapott kézhez Gálfalvi. Ezekből kiderül, hogy életének minden egyes percét megfigyelték, dokumentálták. Nemcsak a szerkesztőségi üléseket, hanem a családi kirándulást is nyomon követték – idézte a róla készült tudósítást Gálfalvi György, aki családjával való kiruccanását is megfelelő komolysággal követte a Szekuritáté. De volt ó is mindebben, ironizált Gálfalvi, egy ilyen kiránduláson készült szekusfotó például utólag igen kedves emlékévé vált a családnak.
 
 
A Kacagásainkat Markó Béla és Szűcs László mutatta be. Utóbbi a kiadófelelőse a nagyváradi Holnap Kulturális Egyesületnek, amelynek a gondozásában megjelent Gálfalvi könyve.
„Ebben a könyvben érdem az, ahogy a szekuritátés tisztek legazemberezik (románul ticălos) a lehallgatottat, azt hiszem, hogy ennél nagyobb kitüntetés nem szükségeltetik. Lábjegyzetként a kihallgató tiszt oda írja egy párbeszéd kapcsán, hogy a lehallgatott személy egy gazember. Bizonyos értelemben nyilván mindannyian gazemberek voltunk a hatalom számára” – fogalmazott a könyvbemutatón Markó Béla, Gálfalvi György barátja és volt munkatársa, aki a frissen nyomtatott könyvet szubjektív megközelítéssel olvasta, ugyanis számára a „közös múltról” szól.
„Ez egy olyan polarizált világ, ahol tudni lehetett, hogy ki az ellenség. A másik oldalon pedig mi álltunk” – jelentette ki Markó, aki szerint a könyv egy teljes életet és egy múltat foglal össze.
 
Szűcs László – mint a könyv minden egyes mondatát jól ismerő személy – kijelentette, a Kacagásaink a 1990 fekete márciusáról, mind a könyves gyertyás felvonulásról egy olyan árnyalt és kevesek által megélt történetet mesél el, amely révén egy sokkal közelebbi szemszögből élhetik át (újra) az olvasók az erdélyi magyarság számára sorsdöntő eseményeket.
 
 
A József Attila díjas Gálfalvi György könnyű hangvételű és igazán olvasmányos emlékirata Marosvásárhelyről szól, de nem csak marosvásárhelyieknek. Szűcs szerint, aki egyszer elolvassa a könyvet, biztosan másként tekint majd a város azon területeire, ahol az emlékirat eseményei zajlottak, ahol történés volt.
 
A szerző fotói