Hétfő, 2020. február 17.
DONÁT napja
Menü

Kultúrtér

Péntek, 2014. december 12. | B. A.

Púp lenne Ciprian Dobre hátán az Aranykakas


Nincs pénze rá, és nem áll szándékában a megyei önkormányzatnak kisajátítani az egykori Bürger-palota, későbbi Aranykakas épületét. Ez olvasható ki a megyei tanács legutóbbi ülésén történtekből, amikor Mózes Levente RMDSZ-es tanácsos tolmácsolta a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet kérését, hogy a testület mentse meg az ingatlant a teljes enyészettől. 
Mint azt korábban már megírtuk: mostani állapotába a vendéglőt a kilencvenes évek zavaros privatizációs ügyletei taszították, amikor is telek-spekulánsok kaparintották meg. A privatizációs kapkodások közepette az Unic SA-tól egy bukaresti Romarta Rt nevű céghez került, melynek legkisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy egyetlen fityinget is az épületre költsön. És az önkormányzattal sem állt szándékában megegyezni, sem az épület tulajdonára, sem rendeltetésére vonatkozóan. Éveken keresztül kölcsönös sárdobálás folyt, a tulajdonos azzal vádolva az önkormányzatot, hogy tíz-tizenötször nagyobb adóval sújtja az ingatlant, ahelyett, hogy adókedvezménnyel segítené elő az épület rehabilitációját, a tanács pedig azzal vádolta a tulajt, hogy irreálisan magas árat kér egy lepukkant állapotú épületért. És addig-addig kínálták kölcsönösen egymást parázzsal a felek, amíg a kis Romarta-halat be nem kapta egy nagy cet. A helyébe lépő Unicredit Capital, egy nemzetközi (német–görög), ingatlanbefektetéssel, kereskedelmi ingatlanok értékesítésével foglalkozó konzorcium (mellesleg az ország egyik legnagyobb portfoliójával rendelkezik) olyan áron dobta piacra, hogy attól a csillagok is menten hanyatt vágták magukat az égen. Az önkormányzat pedig még inkább sem tudott labdába rúgni.
 
 
És ekkor állt elő a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet, hogy megpróbálja valamilyen módon előbbre vinni az épület megmentésének ügyét.
Így került sor arra a felkérésre, melyben a civilek szorgalmazzák, hogy a megyei önkormányzat, a műemlékvédelmi törvény alapján, a 24. órában kezdeményezze az ingatlan kisajátítását, mozdítva elő megmentését a végső pusztulástól.
 
 
Alig tíz nappal ezelőtt a vasarhely.ro-nak nyilatkozva Kelemen Márton, a megyei tanács alelnöke nem zárkózott el a kezdeményezéstől, s arról biztosította portálunkat, hogy a tanács, jogi igazgatóságán keresztül megkeresi a kulturális minisztériumot és közösen megvizsgálják a kisajátítás lehetőségét, ilyen vonatkozásban bevállalva – ha ez jogilag lehetséges – akár egy országos precedens megteremtését is.
Mindezek után, amikor Mózes Levente közvetítette a tanács fele a civilek javaslatát, válaszában Ciprian Dobre tanácselnök azt fejtegette, hogy a tanács elméletileg ugyan sokat segíthetne, gyakorlatban azonban semmit sem tehet, mert az épület magántulajdon, amit az alkotmány is nagyon szigorúan védelmez. Véleménye szerint a javaslat, amivel a civil szervezet előállt, egyelőre a fantázia szintjén mozog, ergo a testületnek nem áll módjában ilyen fantázia-szüleményekkel foglalkozni. A témában történt még egy gyenge pengeváltás a megyei tanácselnök és az alelnök között, amikor Kelemen Márton azt latolgatta, hogy ha külön lehetne választani az épület közhasznúvá nyilvánítását és a kisajátítás procedúráját, akkor az már fontos lépést jelentene az épület megmentésére, ám erre Dobre azt válaszolta, hogy a két procedúra elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz – így Kakas-ügyben nem született semmilyen döntés.
 
 
A tanácsülést követően, a sajtó képviselőinek nyilatkozva Kelemen Márton elmondotta, hogy véleménye szerint a törvényes procedúra alapján két lépésben lehet veszélyeztetett műemlék-épületet kisajátítani. Első lépésben közhasznúvá kell nyilvánítani az ingatlant, kisajátítani csak ezt követően lehet. Ez utóbbinak a költségeit százezer eurós nagyságrendűnek ítélte a megyei tanácselnök, és az épület felújítása is több százezer euróba kerülne. „Felelőtlen megközelítés lenne a megyei tanács részéről, hogyha az Aranykakas épületét kisajátítaná, és erre költené a pénzt, hiszen olyan jelentős, és megkockáztatom, hogy a Bürger-háznál jelentősebb kulturális értékkel bíró műemlék-épületeink vannak, mint az Apolló-ház, a Kultúrpalota, a Teleki Téka, amelyek több millió eurós befektetést igényelnek összességében. Most ezt a hatalmas kötelezettséget tetézni egy újabb, nagyon rossz állapotban lévő épület beszerzésével, nem érzem felelősségteljes döntésnek” – fejtette ki Kelemen Márton.
 
 
Megtorpanni látszik tehát az épület megmentését szorgalmazó újabb civil erőfeszítés. Mert ha a tanács ily módon rangsorolja az állagmegőrzésre szoruló épületeket, mindig lesz egy-kettő (vagy X számú ingatlan), amelyik a sor végére szorul, ahol óhatatlan a pusztulás. És így ma egy, holnap pedig egy másik értékes épület morzsolódik le a listáról. Nem szeretném megérni azt a pillanatot, amikor szűklátókörű merkantilista megközelítés miatt a lista addig fogy, amíg nem lesz már rajta amit megmenteni. Igaz, akkor Aranykakas-ügy sem lesz. Mert ingatlanjával régen jóllakott már az enyészet.
Fotók: Deák Zsombor