Csütörtök, 2020. április 9.
ERHARD napja
Menü

Kultúrtér

Hétfő, 2014. november 3. | F. I.

Restaurálást fújnak az orgonasípok


Kétszázezer euróra, vagy egy kisebbfajta csodára van szüksége a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniának, méghozzá mielőbb, ugyanis restaurálásra szorul a Kultúrpalota orgonája. A közel fél éves restaurálási munkálatokra jelenleg nincs pénz, így a Vasile Cazan által vezetett intézmény számára marad a csodavárás.

A 101 éves orgonát húszévente kellene restaurálni, a munkálatok szükségességéről az Erdélyi Magyar Televízió Híradója számolt be.

Molnár Tünde orgonaművész szerint az orgona már nagyon megérett a javításra. „Az idő folyamán a fa sípok elszáradtak, a sípokban tönkrementek a nyelvek, a traktura, vagyis az összekötő szerkezet a játszóasztal és az orgona között” – magyarázta a televízió Híradójának az orgonaművész.

Vasile Cazan, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója abban reménykedik, hogy a játszóasztalba sikerül egy korszerűbb elektronikát beépíteni. „Egy digitális módosítást is lehetne csinálni, mert tulajdonképpen a XXI. században vagyunk, az a hátrány még mindig van, hogy egy picit még késik, ami a játszóasztalnál történik, a hatása jön körülbelül egy fél másodperc után. Ezt be lehet hozni egy modern technikával” – mondta el az Erdély TV-nek Vasile Cazan.

(Fotó:ezerdely.hu)

Az orgona folyamatos karbantartása mellett főjavítást 1980-ban végzett a budapesti Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Orgonaüzeme.

Az 1980-ban végzett főjavításban részt vett a magyarországi Sipos István orgonaépítő is. A vasarhely.ro megkereste a szakembert, aki azt nyilatkozta, mindenképp meg kell menteni a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját, hisz tudomása szerint ma már az egész világon ez az egyetlen olyan orgona, amit Antalffy-Zsiross Dezső tervezett.

„A ’80-as években láttam utoljára az orgonát, amelynek csodálatos hangja van. Így látatlanba is úgy vélem, hogy mind az elektromágneseket, mind pedig a membránokat ki kell cserélni. Utóbbiak a templomi orgonák esetében 40 évet bírják, de mivel itt sokkal intenzívebb használatnak vannak kitéve, ez az idő akár meg is feleződhet” – magyarázta Sipos István.

Az orgonaépítő Vasile Cazanhoz hasonlóan azt mondta, a játszóasztal hagyományos szerkezetét sem ártana cserélni, már csak azért sem, mert a most épülő orgonák mindenike egyedi elektronikát kap. „Az orgona lelke a síp, nem a játszóasztal, azt el kell vinni a modernség felé. Egyébként az elektronikus kopula rendszer már a ’80-as években is modernizálva volt” – magyarázta a magyarországi orgonaépítő.

(Az orgona egy 1913-ban készült felvételen)

A Kúltúrpalota nagytermében található az ország egyedülálló hangszere, melyet 1911. december 30-án a budapesti Rieger orgonagyárnál rendelték meg Antalffy-Zsiross Dezső, Schmidthauer Lajos budapesti orgonaművészek tervei és Karácsonyi István hangszín-összeállítása szerint. Kezdetben 15–16.000 osztrák–magyar aranykorona volt az orgonára előirányozva, ez az összeg végül közel 50.000  koronára emelkedett. A hárommanuálos orgona műszaki átvételére 1913. július 15-én került sor, amelyen a cégvezető Rieger Ottó is részt vett. A város új hangszerének első orgonaművésze Zsizsmann Rezső volt, de jó értelemben véve koptatta a billentyűit Kozma Mátyás orgonaművész, zeneszerző is, aki több évtizedig volt az Állami Filharmónia orgonistája. Az orgona, melynek 4463 sípja és 63 regisztere van, készítésének idején a legnagyobbak és legjobbak közé tartozott.