Hétfő, 2019. november 18.
JENŐ napja
Menü

Margó

Csütörtök, 2013. szeptember 26. | Dimény Lóránt

Civil


Boróka újabb labdát dobott fel. Annyira érdekes ennek is a pályája, hogy azt gondolom, megér ez is egy négykezest. Néhány gondolat tehát a civilek dolgairól.

Bár a főnévnek igen felzaklató, szinte ellenszenves mellékzöngéi vannak számomra, a civilekkel mindig szerettem foglalkozni. Annál nagyobb egységnyi mozgatóerő, mint amit egy civil szervezet képes kifejteni, szerintem nem létezik. Szívből, akadályokat nem ismerve, feszülésig motiváltan, a civil kezdeményezések jelent(het)ik egy városnak a fő keringését. Talán nem is vér-, inkább szellemi- és lelki-keringési rendszerét, és ezek kétségtelenül hatnak is egymásra. A teljességgel felvállalt, és mozgatott ügyek szövevénye az, ami arcot kölcsönöz egy közösségnek. Alkot, alakít, ad.

A civil létnek az elsődleges feltétele a törődés a dolgok iránt, a konstruktív kritika, és az aktív szemléletmód. Az a gond, hogy ezek hárman rendszerint egyszerre aktivizálódnak, ugyanakkor feltételezik egymást. Mintha túl ritka együttállási feltételrendszer lenne a mai vásárhelyi (köz)életben. Mintha másutt ez könnyebben menne. Mintha magasabb lenne itt a polgári aktivizálódási küszöb. Megérzésre mondom, mintha alacsonyabb lenne ez Udvarhelyen vagy Szeredában, hogy Szentgyörgyről ne is beszéljek.

Úgy gondolom, ez távolról sem írható kizárólag a polgármester (látszólag) civilűző hozzáállásának a számlájára, bár az igaz, a civileknek egyebet nem is kell adni, mint teret, lehetőséget, ők ezt belakják, elfoglalják. A jelenség azonmód érvényes a nem kifejezetten magyar nyelvű rendezvények, kezdeményezések egészére is. Egyszerűen nincsenek. Ha pedig imitt-amott felütik a fejüket, mintha célzott törekvés lenne, hogy lehetőleg minél kevesebb emberhez jusson el a hírük. (Erről jut eszembe, mintha a plakátoló helyek, hirdetőoszlopok (?)  is egy elég határozott ritkításnak lennének alávetve. Egyáltalán, vannak?)

Talán az lenne a kérdés, hogy miként születnek a civilek? A város teszi azzá őket, vagy egymást nevelik? Alkati kérdés vagy tanulható? Bárhol lehet civil valaki, megkeresi bárhol a lehetőséget, vagy kell egy környezet, ami éppen a teret biztosítja számára? Miként lehet aktivizálni a polgárokat, hogyan lehet lovat tolni alájuk? Nem tudom mennyire helytálló a megállapítás, de a civil kezdeményezések formai mértéke szerintem egyenesen összefügg a közösségek méretével. Minél urbánusabb, kozmopolitább, annál civilebb. Ugyanakkor könnyelmű lenne azt mondani egy régi faluközösségről, hogy berendezkedéséből, életszemléletéből kifolyólag ne lett volna elemében, zsigereiben közösségi, tehát civil.

A civilszféra politikai függetlensége is lehet egy fontos kérdés, de ez engem most nem érdekel. Úgy gondolom, hogy ez már haladóbb szint, ehhez el kell jutni, előbb az igénynek és a hajlandóságnak kell mutatkoznia, hogy egyáltalán skatulyázható legyen.

Ami a legfontosabb, hogy mindenki érzékelje a civil kezdeményezésekben rejlő hihetetlen tartalékokat, hatékonyságot, lelket, és próbálja ki magát!

Zárásnak pedig, a leghírhedtebb aktuális vásárhelyi civil szervezmény, az egyébként rögtön szívembe osonó Forgatag kapcsán jutott eszembe, hogy az eseményt követően három olyan városról is hallottam, amelyek megtartották a saját magyar napjaikat: Arad, Brassó, valamint Nagybánya. Csendben, észrevétlenül, ősszel magyar napok járnak. Jó tehát körülnézni, eltávolodni a helyzettől, nehogy túl komolyan vegyük magunkat. Persze tudom, Vásárhely semmi másra nem hasonlít.