Hétfő, 2019. november 18.
JENŐ napja
Menü

Margó

Péntek, 2013. május 10. | PIKA

Egy ház, egy üzlet


A rendszerváltás óta a romániai médiában nem emlékszem, hogy valaha valaki kritikai megjegyzéssekkel, kemény kérdésekkel zavarta volna valamely egyház képviselőjét. Különösen igaz ez akkor, ha egy romániai magyar egyház papjáról, lelkészéről van szó. Nálunk a médiában a papoknak mindig igazuk van, cselekedeteik helyesek, tévedhetetlenek. Pedig, ha jól meggondoljuk, az egyház az állami költségvetésből is „táplálkozik” vagyis mindannyiunk adójából. Így már azért érdekes lenne… Ne feszegessük, maradjunk a ténynél, hogy a rommagyar médiában az egyház szeplőtelen. Természetesen nem Isten szolgái tehetnek erről a helyzetről. A média dolgozói viszonyulnak úgy a papokhoz, mint  annak idején a kommunista pártitkárokhoz. Az is igaz, hogy nemrég egy médiamunkásnő kényes kérdéseket tett fel némely papi közmegnyilvánulás kapcsán, de nagy dolog nem lett belőle, a médiarabszolgát kirúgták. Egyértelműsítették, hogy nem jár a manna annak, aki a templomkertben fütyül. Az eset kapcsán a szakmai szervezetek némasága jelezte, hogy  jobb csöndben maradni a témával kapcsolatban. Pedig hát… bizonyára sokat lendítene a demokrácián, ha nem kezelnék az egyházi kérdéseket tabuként. Mert ugye a sajtó mellett létezik a második nyilvánosság, amely már a kilencvenes évek elején tudott egyes lelkészfeleségek és a segélyek kapcsolatáról, hívek által elkergetett papokról, férj nélküli paplaki gondnoknők hirtelen lett gyerekéről, elsíbolt felújításokról, elhanyagolt műemlékekről. Félreértés ne essék, nem kívántam én meg a „leplezzük le egyházunkat” rovatot. Az egyoldalúság azonban sokat levon az említett médiaanyagok hiteléből. Szerintem az egyházaknak is jót tenne a kritikai hang, hiányzik a visszacsatolás. Személy szerint élvezném, ha olvashatnék prédikációkritikát. Búcsúszervezési bírálatot. Az egyházi zene elgiccsesedéséről szóló tanulmányt. Beszédtechnikai hiányosságokra figyelmeztető cikkeket.

Ami bennem ezeket a kérdéseket elindította, az egy új üzlet volt. Nyílt ugyanis Marosvásárhelyen egy sült húsokat forgalmazó üzlet, gyorsétkeztetési egység, a Kossuth utcában, a római katolikus egyház tulajdonában lévő épületben. Most jön a bírálat, vagy mi. A kirakatban tudniillik csupán román nyelvű felirat van. Ekkor fogant meg bennem: mi lenne, ha az egyház kikötné, hogy a tőle bérelt üzletekben legyen magyar nyelvű feliratozás is! Mi lenne, ha a média erre rákérdezne, persze nem olyan vehemenciával, ahogyan teszik például a rendőrséggel, kórházakkal vagy más állami intézményekkel. Kedves egyház, ha olyan fontos számodra a kisebbségi identitás megtartása, te is tehetsz érte! Az említett üzlet után megnéztem még azt a tizenöt-húsz bolthelyiséget, amelyeket, tudomásom szerint szintén az egyháztól bérelnek üzemeltetői… angol felirat még csak-csak, de magyar?