Hétfő, 2019. november 18.
JENŐ napja
Menü

Margó

Csütörtök, 2013. augusztus 22. | Dimény Lóránt

Forr a város


Fehér nadrág a nyári csendben, égből lógó fehér cérna. Forró kád, lázban égő homlok, sercegő tükörtojás. Időnként celofán, időnként nejlon. Fullasztó ügyek bonyolítása, rendezése. Görbülő kérdőjelek. Tanácskozások. Puszta.

Nyaralásból visszatérő arcok, foszló, vízszintes szürke sávok. Tanácsüléseket belengő sós por. Porgatag.

Teljes bizalmatlanság, felszínes tolerancia, a mögöttes szándékok vizslatása. Félelem és rettegés. A két város.

Arcok. Arcokon ráncok. Ráncokba gyűlő zsíros kosz. Szárazra égetnek mindent a nagy, kerekre kitámasztott szemek.

Kongó terek, száraz ágyások, nitrátos csorgók, dinnyekása, kukoricazsír. Nagy, hájas éjjelilepkeváros.

Csak a játszóterek, csak azok zsibonganak. Meleg este mélyén bőrön csikorgó csúszdák. Málna, még egyet szólsz, és viszlek haza!

Nincs tér, nincs főtér, menni kell, menekülni, sterilen bú a színház, kőbe zárt dalok mesze.

Baj ha van, baj ha nincs, szálkák egymás szemében. Bizalmatlanul, állandó harci készültségben. Barátim, jó ez így?