Szombat, 2020. szeptember 26.
JUSZTINA napja
Menü

Margó

Csütörtök, 2013. március 28. | Lokodi Imre

Lagné utcája


Először is nem minden a zászló volt.

Sőt abban az időben zászló se volt, piros-fehér-zöld. Nagyanyám erősen szeplős kománéja csak a második bécsi döntés után ment el a rőföshöz, adna neki hitelbe három zászlószínt. Mikor vitték a rőföst és asszonyát, nagyanyám erősen szeplős kománéja „pökött” utánuk. Pár napra rá nagyanyám és erősen szeplős kománéja a városban járt, az irányított menetben felismerték a rőfös asszonyát. Nagyanyám erősen szeplős kománéja kútról vitt friss vizet az állapotos asszonynak, mondjuk, hogy törlesztett. A kakastollas szemet húnyt, mert azt mondta, tetszik neki nagyanyám kománéjának sok vörös szeplője. Valójában olyan volt, mint a soron rozsdát fogó szabad, királyi tűzcsap öntvénye. Csábító jegyekre ment az élet is.

*

Károly sógor azt mondta, lábbal nem rúghatta ki a helyéből. Mit, mit, azt a rohadt tűzcsapot. Károly sógort valahol a vámnál kapták el, s mert ellenkezett, hogy ő a román kincstári pofonokat nem tűri, hát tűzcsaphoz kötözték a csendőrök, és annak okán, hogy Károly sógor szénnel jövet a marosszentgyörgyi tetőn aznap is olájozta a közeget,  mégiscsak fel kellett pofozni. A csendőrök ott hagyták Károly sógort felpofozva, kapualjban pisilő Szentgyörgy-téri cigányasszony vágta el a madzagot egy pakk dohányért. A cigányasszony azt mondta, ihatnék, de a tűzcsap tudvalevőleg zárt szerkezet, a pakk dohányt pedig a Soós-féle fűszer- és gyarmatárukereskedésben vették meg - pult alól. Feketén ment az élet is.

*

Apám elmondása szerint Lagné, a Szentgyörgy tér környékén nyitva tartó fogadós már hajnalban begyújtott, mert a fuvarosok rendszerint megfagyva érkeztek. A lovasok Lagné utcájában zaboztattak rendszerint, itattak vödörből.  A nyomócsap adta a vizet rendesen, a tűzcsap pedig, mint valami vasmanó, tartotta a kötőféket kesztyű, kapca nélkül is, a ló rendesen lenyalta róla a zúzmarát. Amíg apám bekapott egy forró gulyást fél borral, addig Károly sógor elment sűrgős dolgát intézni a Malom utcába. Meghagyta apámnak, hogy az ő szenes zsákjait is öntözze meg vízzel jól, mert csak Lagné utcájában jött a csapból vastagon, a csorgók mindenhol befagytak, a tűzcsapok a Malom utca környékén jó nagy bunkókat mutattak. Kilóra ment az élet is.

*

Ki tudja, mi minden történt még a kutak és a tűzcsapok környékén. Van hát részesedésem Marosvásárhely harmincas-negyvenes éveiből nekem is, hagyatékolnám, ha engedik. Szomorú, derűs pillanatok a hajdani Gázgyár környékén. Mondanám, ha a városmaradékból fontos még nekünk valami, akkor építsük hozzá a magunk valamennyi prívát, igaz, édes és keserű sztoriját. Ha viszik, akkor fájni fog. Sőt már mondjuk is: fáj nagyon!

Egyebet?