Hétfő, 2019. november 18.
JENŐ napja
Menü

Margó

Kedd, 2013. július 2. | Lokodi Imre

Ördögvonal


Na jó, akkor egy fröccsöt a hosszú napok után. Mozdult a fejem hát megtekinteni a bádogszínű eget, akkor láttam a kamerát a kapum fölött. Azt hittem, kinéznék a számból a csöppnyi megérdemelt italt, hogy túléltük a tömény Csűrnapokat, de nem. Nagyapám háza tulipános gangját filmezték pesti néprajzosok, hogy valami legyen. De hát hol van itt Kapolcs, érdeklődtek a világvárosiak, mert Kapolcs itt nyilván hogy nincsen, úgy értve, nem találják a Művészetek Völgyét. Én, mint a mesékben a  vasorrú bábák: fiaim, ne is keressétek...

Hogy a mesék forrásánál? Lehet. Hogy Tündérország? Lehet. Hogy a székely zászló?  Mondom, a zászló helyett legyenek jók a megfakult tulipánok, nagyapám egy élénk színű tehén árát adta a fenyédi mestereknek.

Hogy miféle mellékszárny? Helyben is vagyunk, ha már a töltésen ülünk napnyugta előtt, és nem jön semmiféle vonat. Mellékszárnynak nevezitek, fiúk?

Akkor mondom, a múlt század elején a tervezőasztalon elindult egy párhuzamos vonal: Marosvásárhely ===== Parajd. Dédelgetve: kisvasút, leértékelve: keskeny vágányú. A korabeli mendemondák szerint a vonat miatt nagy volt a fölháborodás, hogy birtokokat, telkeket szelt át a töltés, és pokolra kívánták a század szörnyszülöttjét, a fekete ördögöt. Amikor pedig az ördög a vaspályán csattogni kezdett a folyócskával cselezve felfelé, a jószág menekült ezer ágba, a vének tanácsa által megállapíttatott: világvége közeledik.

Hol van az az idő, amikor zötyögtünk Murokországon keresztül a tavaszban, a felálított nejlonsátrakban kelt a saláta, jó utazás volt termelőnek, kiskatonának, nagynéninek, filiájába kiszálló lelkésznek, udvarlónak és udvaroltnak, elszöktetett mennyasszonynak, a fehér sarlójú holdnak, gyürött úságpapírnak: a Vaúti Igazgatóság úgy döntött, megszünteti a Marosvásárhely–Szováta közötti keskeny vágányút, mert nem kifizetődő. Erre azt mondták a székelyek, a vidéket kisíklatták, a vidéket lenyesték Marosvásárhelyről. Ti pestiek, honnan is értenétek, mi lenne a hézag a regionális átszervezésekkel... Mi már egy kicsit tudjuk, miután leszállítottak a keskenyvágányúról.

Gyakran arra járok, a töltésen állva a lebarnult vaspályán kitapogatom: Diósgyőr, ezerkilencszáz és valamennyi. Nem kifizetődő, rozsdafoltot hagy tudatomon.

És akkor jött a művészet, az irodalom, mesélték a Kapolcsot járó pestiek, hogy Kusturica stílusára hajazó vér-balkáni komédia bakonyi környezetben; Szőke András Hasutasok című filmjéről beszéltek nekem. A stáb annak idején potom 130 millió forintból forgatott, voltak tehetősek, akik megszimatolták, hogy ebből lehet még valami. Jó orra volt például Sándor Pálnak, a produceri feladatokat vállalta, meg a fiatal és népszerű író, Grecsó Krisztián is beszállt a tollával, a forgatókönyvírásban segédkezett. Azt mondták, a Hasutasok mérföldkő lesz: a filmet a Művészetek Völgyében forgatták, ahol addig vasút sem volt. Lennie kellett vasútnak hát, ezentúl van vasút.

Mondtam, egyszer pályázatilag küldtem fotókat a keskenyvágányúról Bodor- novellákhoz. Írták vissza: szép, szomorú képek, de nincsenek bennük müködőképeségek, így mondták valahogy.

Akkor egy fröccsöt kevés borral, sok ásványvizzel, kérlek.