Felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy a Barockerek csapatnak hiányosan sikerült feltöltenie az első heti próba megoldását. Az utólag beküldött teljes megoldást a zsűri értékelte. A közönség a hiányosan feltöltött anyagra szavazhatott, a közönségszavazás lezárása utána a szervezők gondoskodtak ezen anyag nyilvánosságra hozásáról.

Rendező: Peter Webber
Év: 2003; játékidő: 100perc

A film 1665-ben, Delftben [Hollandia] játszódik, tömören Johannes Vermeer holland festő azonos című festményének megszületéséről szól, alapjául Tracy Chevalier 1999-es bestsellerje szolgál.

Griet, egy tizenhét éves holland lány cselédnek szegődik Vermeer mester házához, hogy pénzt szerezzen a családjának. A lány idővel megismerkedik a festővel, akinek sok problémája akad abból kifolyólag, hogy lassan készíti műveit, mivel maximalista. Vannak időszakok, amikor alig van pénze a festő családjának, s ezt még a gyorsan szaporodó gyereksereg is tetézi.

Vermeer észreveszi, hogy Griet érdeklődik a festészet iránt. A festő értékeli, bevonja a lányt a tevékenységébe, a színkeverés folyamatába és engedi, hogy a lány észrevételei befolyásolják műveit, ugyanis a lány ösztönszerűen ráérez a festészet titkaira.

Griet időközben megismerkedik a húsfeldolgozó-kisüzem egyszerű emberével, Pieterrel, aki hevesen csapja a szelet a lánynak. Griet viszont erősen bizonytalan, ugyanis bensőséges kapcsolata van kialakulóban a festővel is, annak ellenére, hogy társadalmi rétegeiket világok választják el. Vermeer mecénása, a buja művészmágnás Van Rijven is igényt tart Griet bájaira, tulajdonképpen ő rendeli meg a lányról készülő képet. A kép készítését a festő titokban tartja, ugyanis tudja, hogy a féltékeny felesége, Catharina nagy ügyet csinálna belőle, pláne akkor, ha megtudná, hogy a lány az asszony gyöngyfülbevalójával pózol.

A festmény nem marad titokban, mivel Kornélia, a festő lánya rájön, hogy Griet modellkedik apjának, és ezt el is árulja anyjának. Catharina családi perpatvart csinál. A vita csúcspontjában a festő elmondja, hogy Griet azért kiváltságosabb feleségénél, mert megérti a festészetet annak ellenére, hogy egy egyszerű lány. Catharina nagyon kiborul, elküldi a lányt a házból.

Johannes és Griet nem tudnak elbúcsúzni, a film utolsó jelenetében viszont a lány megkapja azt a két gyöngyfülbevalót, amivel a festő őt lefestette.

Barokk jelleg - Festmény és film

A film legnyilvánvalóbb barokk jegye maga a film alapjául szolgáló festmény, melyet a híres holland festő, Johannes Vermeer ecsetelt vászonra. Vermeer, bár barokk festő, műveit mégsem a monumentalitás és mozgalmasság jellemzik, hanem a nyugalom, átmenet az életkép és a csendélet között.

A „Lány gyöngy fülbevalóval” c. műve is egy nyugodt portré, ami letisztultságot, egyszerűséget sugall, annak ellenére, hogy a kompozíció dinamikus a lány kitekert testhelyzete miatt. A fény-árnyék egysége, a színek egyedisége bámulatos, a festő egyszerűen, de aprólékosan dolgozza ki az alakot, a ruházatot, amely mind barokk jegy. Ezek a folyamatok nem csupán a végleges műben, hanem a filmben megelevenítve is feltűnnek. Az alkotással párhuzamosan követhetjük, ahogy Griet egyre jobban belemerül a festészet világába. Scarlett Johanson alakítása jól átadja azt a sejtelmességet, ami miatt magát a festményt „észak Mona Lisa”-jának nevezik.

A barokk alapjegyei inkább a műtermen kívül mutatkoznak meg. A festő családja és Van Rijven közös vacsorájának díszlete tobzódik a pompában, cifra étkekben és étkezőeszközökben. A kosztümök szintén korhűk – legjobban Maria Thins [az özvegy] ruháján, gallérján látszik a barokk hatás.

A cselekmény nagy részének helyéül szolgáló ház egyszerre átadja a barokkos fény-árnyékhatásokat és a tipikus holland fakóságot, amit az opálüveg ablakok keltenek – egyesek ezt a beütést a nedves levegőnek tulajdonítják, ezt maga a festő is ábrázolta képein. A cselédek munkakörnyezetében érezhető a dinamizmus, míg a ház rejtett zugaiban, a stúdióban, a padláson a festő alkotásainak nyugodtsága lebeg át.

A köztéri jelenetekben szintén a dinamizmus dominál, Pieter és Griet szerelmi jelenetében meg a szenvedély bukik színre úgy kettőjük között, mint ahogy a sokaságban is [alakok összefonódása].

A fentiek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy a „Lány gyöngyfülbevalóval” c. film ékes mozgófestmény a 17. századi barokk világáról. A történet kissé unalmas volt és lassú, a szerelmi bonyodalmak nem igazán keltették fel az érdeklődésünket. Ezzel ellentétben a korabeli hangulat és a film képi világa nagyon tetszett. Az apró részletek, mint a festékek bemutatása, a kosztümök, Vermeer házának rejtett zugai – a műterem, és a camera obscurra bemutatása -, és a nedves Hollandia korhű hangulatot varázsoltak nekünk. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy masszív barock szenvedéllyel nézzük végig a 100 percet. A filmről való pozitív tapasztalatunk további motivációt adott a kor vizsgálatára.