John Bunyan angol vallási író 1628-ban született  Elstow városában. Erre a korra jellemző az Angliában újonnan kipattant reformáció hívei és a feltűnően sok katolikus elemet tartalmazó államegyház, valamint az azt támogató királyi önkényuralom között folyó heves harc.
Rendkívül szegény családban nevelkedett, később kicsapongó életet élt. Feleségétől kapott vallásos tárgyú olvasmányai rázták fel mély álmából lelkiismeretét. Ezt követte a pálfordulás. Baptista prédikátorként hirdette Isten Igéjét. Hite miatt kétszer is börtönbe került. Ám még a sötét, nedves cellában sem  rendült meg hite, kitartott vallásos meggyőződései  mellett. Feltehetően itt  írta meg  „A zarándok útja”  című regényét. A börtön a Bedford melletti folyón átvezető hídra volt építve, az író ezt nevezte barlangnak a könyvében.
Keresztyén, az örök életet kereső ember zarándoklatát mutatja be, mely tele van veszélyekkel,  csábítások (és/vagy ámítások) ezreivel, gyötrő és megrontó erőkkel. Keresztény allegória, mely egyben példázat értékű is: mondanivalója egyetemes, szól a ma emberéhez is, rámutat a (különben ma sem teljesen elgyomosodott) keskeny ösvény letérőire és letérítő hatásaira.
      Keresztyén, a regény főszereplője  a testi érzékek kielégítését hajszolja,míg egy napon ráeszmél bűnei  súlyára, s megretten azok lehetséges következményeitől. Evangélista tanácsát követve otthagyja családját, és Romlás városából elindul a „szoros kapu” fele, melyen belépve választ nyerhet kérdéseire. „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?”(Csel. 16,30) Útja során próbára tétetik hite, ébersége, egész vallásos lénye. A Csüggedés mocsarába jutva majdnem odavesz, Világbölcs letéríti ama helyes útról (Keresztyén a világi törvényekre hagyatkozik megfeledkezvén  az Isten által kinyilatkoztatottakról), elveszíti a "Mennyek Országába szóló útlevelet", meg kell küzdenie Apollionnal (egy "csúf szörnyeteg"), Fecsegőnek majdnem elhiszi minden üres locsogását, átvészeli az Árnyékok Völgyét, Kétségbeesés óriás karmaiba kerül, de végül bebocsátást nyer a Király Udvarába. Eközben Krisztus megszabadítja bűnei terhétől érette kiontott vére által. A Gondviselés pedig még a Hiúság vásárában támadt emberi gyarló dühtől is megmenti életét.  A regény második részében az író otthon maradt felesége és gyermekei zarándoklatát részletezi.
   A barokk világképét meghatározza a vallási élmény, az áttekinthetetlenné lett világban a szorongó ember Istenben keresi a támpontot, a középkor vallási eszméihez tér tudatosan vissza. A barokk irodalom egyik fő témája a halálvágy, mely a mártírkultusz érzelemvilágának egyik alappillére. A zarándokok valósággal áhítják a célba érést, de ez csak úgy valósulhat meg, ha földi életétől megválik. Keresztyén pálfordulása, valamint őt útján kísérő társaié (Reményteljes, Hívő) , ezek meggyőződései, a Mindenhatóba vetett kőkemény hitük tipikus. A másokkal való kapcsolatokban, a Szentírásban keresik az örök élet ígéretének, valamint a bűnbocsánat bizonyosságát. A személyes istenélmény, a Krisztussal való találkozás rendíti meg őket és tereli a keskeny útra.
   A barokk paradoxont eredményező alapfeszültség két sík egybeolvasztásából ered. Keresztyén egy mesebeli, de mégis valós (feltérképezhető) világba lép át a keskeny kapun. A lehetetlennek tűnőt is valóságként fogadtatja el. A regény világában is megfigyelhető a hierarchikus rend: gyarló bűnös ember, Isten szolgái, annak küldöttei, angyalok, szentek és mindenek felett Ő. A biblikus világképpel, annak rangsorrendjével összecseng. Bunyan a túlvilági képet érzékletesen festi meg. Míg az út földinek tetszett, a Mennyek Országa monumentális méreteket ölt, hatalmas és megrendítő, fényes és dicső. Az isteni hatalmat látványos és érzéki külsőségek jelenítik meg: "S íme, mihelyt beléptek, megdicsőültek, s aranyként fénylő ruhába öltöztették őket. Azután mások jöttek hozzájuk hárfákkal és győzelmi koszorúkkal, s nekik adták azokat..."
   Az emberképre jellemző a test és a lélek végletes szembeállítása. A bűnös, elkárhozott ember a testi élvezeteket hajszolja, míg az üdvösségért esedező ezeket megveti. Keresztyén sztoikus magatartása, Hiúság városában tanusított derék viselkedése jó példa erre.Az embereszmény a hős. Mivel  Keresztényről megtudjuk, melyek gyengeségei amellett, hogy  erényei révén eljut az örök üdvösségre, nem állíthatjuk, hogy ő az igazi bátor és meg nem félemlíthető hős alakja a regénynek. Azonban a második rész egyik szereplőjéről, Bátorszívről nyugodt lelkiismeret állíthatjuk ezt. Lelki nagysága, férfias magatartása mindenkiét felülmúlja. Nemes céljai is nyilvánvalóak, ő az aki megöli Kétségbeesés óriást és lerombolja Kétketdésvárt, ezzel megszabadítva a Zarándokot ezen érzelmek veszélyétől.
  A biblikus világ és a való világ egynek tűnik. Az emberek az örök fényesség felé igyekeznek, miközben  a bibliai ember cselekedetei mutatnak jó vagy esetleg rossz példát. Lényegében az élet útjáról szól Bunyan könyve és a Szentírás is. Nem csoda, hisz az író a Biblián és néhány lelki kalauzon kívül könyvet nemigen forgatott. Maga a regény rájátszik bizonyos szentírásos részekre azt az értékrendet követi (Isten mindenek felett), minden fejezet elején egy idézet áll mottóként "Nem beszédben áll Istennek országa, hanem erőben. Vallják ugyan, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják " (1 Kor 4,26 , Tit 1,16) A szövegbe rengeteg idézet van beleszőve, ám cseppet sem erőltetett módon. Bunyan az imitációt tartja legfőbb alkotóelvnek (jellemző a barokkra).
  Míg a regény nyelvezete is imitt-amott archaikus jellegű, fellelhetőek benne azok a régies igealakok, melyekbe a Károli Bibliát olvasva botolhatunk bele. A céltudatosság nyilvánvaló: Bunyan igét hirdet  írása által, a bemutatott részletek mögött ott van az intés : "Térjetek meg bűnösök"  Az erkölcsi nagyság hirdetése, a rejtett érzelmek, gondolatok allegorikus megjelenítése végtelen hullámzást kölcsönöz a regénynek. A szereplők neve is jelképes, az alaptulajdonságukat nevezi meg. Így osztályozhatjuk őket. Reményteljes, Keresztyén, Hívő példaértékű cselekedeteikkel igyekeznek elnyerni az olvasó tetszését, míg Értelmező, Fecsegő, Kicsinyhitű visszataszítóak.
Keresztyén zarándokútjának egyharmadánál találkozik Mellékútival. A köztük lezajlott párbeszéd lényege a köpenyegforgató ember hibáinak kiélezése.
   "Láttam azután , hogy amint kijutottak a vásárból, utolértek egy embert, aki előttük haladt, s Mellékútinak hívták. Megkérdezték, hová való, s meddig szándékozik ezen az úton haladni. Azt mondta a kérdezett, hogy Szépszó városából jön, s a Mennyei Város felé igyekszik. (...)
Keresztyén. "Nős ember vagy?"
Mellékúti. "Igen. Feleségem nagyon erényes nő, egy szintén erényes asszony lánya, aki viszont Tettetés őnagyságának lánya volt, tehát tiszteletreméltó  családból származott, s oly magas fokú nevelésben részesült, hogy mindenkivel, herceggel és paraszttal szemben egyaránt helyesen tud viselkedni. Igaz, hogy némileg eltérünk a vallásban azoktól, akik e dolgot szigorúan veszik, de csak két csekély pontocskában: először is, mi sohasem erőlködünk széllel és árral szemben, másodszor pedig, mindig akkor vagyunk legbuzgóbbak, ha a vallás ezüst sarukban jár. Nagyon szívesen sétálunk vele az utcán akkor, amikor napsütés van, és a nép tapsol neki."
(...) Keresztyén (...) Mondd csak, nem Szépszó városából való Mellékúti vagy?"
Mellékúti. "Az nem az én nevem, de igaz, ezzel csúfolnak, akik nem szívlelhetnek, s nekem megadással kell viselnem a gúnynevet, miként más jó emberek is tűrték a magukét előttem."
Keresztyén."Nos, és nem adtál soha okot az embereknek, hogy így nevezzenek?"
Mellékúti. "Nem én, soha, de soha. A legrosszabb, amit elkövettem, s ami által nekik okot adtam erre az elnevezésre, az volt, hogy – szerencsémre - véleményem mindig megegyezett a kor szellemével, amelyben éltem, s ez mindig  hasznomra vált. Ami mégpedig ily módon javamra szolgált, hadd tekintsem azt áldásnak, de azért nem zúdíthatnak reám gyalázatot a gonoszok."
       Az író célja a negatív értékek, emberi hibák bemutatása tipikus példákkal. A mű általános érvényű igazságokat fogalmaz meg, a sztereotípiák fellelhetők bármely kor társadalmában. Megtudtuk, hogy ma is nagy igény van az ilyen jellegű írásokra: Bunyan regényét a még a 17. században több nyelvre fordították le, 
de a közelmúltban is nagy sikere volt (tíz év alatt Angliában százezer példányban kelt el). Ezt a sikert azzal magyarázhatjuk, hogy olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek sosem vesztenek jelentőségükből. Az olvasóban olyan érzést kelt, mintha saját problémáira kapna megoldást.