A Teleki Téka Marosvásárhely egyik legjelentősebb kulturális öröksége. A könyvtárat 1802-ben létesítette báró Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is volt. Vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét viselő Közkönyvtárat. 1962-ben Teleki-Bolyai Könyvtár néven egyesítették a Teleki Téka és a marosvásárhelyi Református Kollegium Nagykönyvtárának gyűjteményét. Ebben a gyűjteményben fedezte fel dr. Farczády Elek a marosvásárhelyi sorok illetve marosvásárhelyi glosszák néven ismert 14. századi magyar nyelvemléket.

A marosvásárhelyi sorok magyar nyelvemlék, amely a marosvásárhelyi glosszákkal együtt a 14. század második feléből származó Koncz-kódexben található. A szöveg fordítás az ószövetségi Királyok könyvéből. A nyelvemléket dr. Farczády Elek fedezte fel a Teleki Tékában, és Szabó T. Attilával együtt jelentették meg 1957-ben illetve 1973-ban.

            Teleki Sámuel bibliofil ritkaságokat is vásárolt. Kéziratos gyűjteményének legértékesebb darabja – egy corvina – sajnálatos módon elkerült az Egyesült Államokba a második világháborút megelőző években. Könyvtárának felbecsülhetetlen kincsei közé tartozik 52 ősnyomtatvány, unikumok, ritka könyvek, első kiadások, díszkiadások. Régi híres nyomdászműhelyek mesterremekei közül válogatott: az Aldus Manutius, Giunta, Estienne, Plantin, Elzevir, Frobenius, Bodoni, Heltai, Honterus, Tótfalusi Kis Miklós officinák sok-sok kiadványa emeli a gyűjtemény értékét-hírnevét

VI.

A rocaille szó franciából szószerint fordítva kagylót jelent; azonban magyarul kagylódísznek mondjuk. Szűkebb értelemben épületek, tárgyak díszítésére használt, kagylóra emlékeztető dekoráció. Tágabb értelemben így hívják a különféle, XV. Lajos idejében divatossá vált, kagylós, cikornyás, ötletszerű, jellemzően aszimmetrikus, homorú felületű díszítményeket.

Egyesek ebből származtatják az ezt a motívumot tömegesen alkalmazó rokokó művészeti stílus nevét.

A kertépítészetben a stilizált kőporból és kagylókból összehordott, nyugtalan vonalú kerti- és kútdíszeket, imitált sziklákat, barlangokat és óriási kagylókat nevezik így. Ezeket a késői barokk és rokokó művészete főleg Olasz- és Franciaországban használta nagy előszeretettel.

VII.

            Gian Lorenzo Bernini készítette az Apolló és Daphné nevű szobrot, amely Galleria Borghese-ban, Rómában található. Egy görög mitológiai jelenetet ábrázol. Erósz bosszúból nyilat lö Apollóba , ezért ö beleszeret Daphnéba, a nimfába, Peneus, a folyóisten lányába. Erosz Daphnét viszont  egy ólomnyíllal sebzi meg, biztosÍtva, hogy ne viszonozza Apolló szerelmét.  A szobor Daphné menekülését ábrázolja, aki kétségbeesésében  apjához fohászkodik, Peneus pedig fává változtatja. Apolló levág néhány ágat a fáról, és szentnek nyilvánítja.

VIII.

            A festmény részlet címe Bacchus és Ariadne győzelme, alkotója Annibale Carracci. Palazzo Farneseben található, Rómában, Odoardo Farnese felkérésére készült 1597-1608 között. Bacchus és Ariadne  felvonulását ábrázolja a hitvesi ágyuk fele, miközben tündérek kísérik őket. Bacchus a bor istene beleszeret Ariadnébe, az elhagyott hercegnőbe.

IX.

            Peter Paul Rubens  Maria Medici megbízásából festményciklust készített számára.

Ezek közt található Maria Medici Marseiles-i partraszállása is. A festmény barokknak tekinthetö, mert mozgalmasság, dinamizmus jellemzi, ellentét feszül a tenger habjai közt vergödö tengeristen, és a Maria Medicit dicsöítő angyal közt.

X.

A versailles-i kastélyt XIV. Lajos francia király építtetette. A kastély 1682-től 1789-ig(a Nagy Francia Forradalomig) a francia királyok lakhelye volt.

Versailles egy kicsi falucska volt, majd miután XIV. Lajos felépíttette a kastélyt, ez lett a francia politikai élet központja.

A miniszterek és más méltóságok a kertre néző észak déli szárnyakban laktak, míg az udvaroncok szobái a falura néztek. A királyi lakosztályok a palota központi részének első emeletén voltak. A királyé északra, a királynéé délre nézet. Két márvány lépcsőházzal voltak elérhetők, az Escalier des Ambassadeurs-rel(már nem létezik)és a "királyné lépcsőjével".

            Lajos kertésze Le Nôtre (1613-1700) volt, egy olyan ember, aki még a király leglehetetlenebb kívánságait is teljesíteni tudta. Le Nôtre nem csak egy kertet tervezett a királynak, hanem egy olyan barokk várost, amely tele van meglepetésekkel. Lajos mint a magas fák szerelmese maga válogatta ki a fenyőket, nyárfákat és platánfákat, melyeket Flandria, sőt, Itália egyes vidékeiről telepítettek ide. Hasonló módon kedvelte a virágokat, főként az erős illatúakat. A kertész állandóan kereste azokat a ritka illatokat, melyek megörvendeztették a királyt.