I.

Anton Schuchbauer (kb. 1719. – 1789.) a barokk korszak egyik legjelentősebb kolozsvári szobrásza. Oltárkészítéssel, síremlék-faragással és épületszobrászattal foglalkozott.  

 Fontosabb alkotásai: a Mária-oszlop, a dési katolikus templom Mária-oltára, a piarista templom szószéke és stallum-faragványai, a minorita templom utóbb Nagyenyedre került mellékoltárai, a gyulafehérvári székesegyház Immaculata-oltára, a Szent Mihály-templom Háromkirályok-oltára 16 faragott szoborral, a Szent András-oltár, a Szentháromság-oltár 12 szoborral, tabernákulum, Wesselényi-kastélyban ő készítette az ablakköveket, Nepomuki Szent János-oltár, a szarvaskendi katolikus templom oltára és feszülete, a nagyszebeni katolikus templomban Otto Ferdinand de Abensberg és Traun Ottó gróf síremléke. Toldalagi László gróf marosvásárhelyi piactéri rokokó palotájában szintén az ő műve a stukkómennyezet és a kandalló.

II.

            Marosvásárhelyre jezsuita rendű szerzetesek küldtek. 1707-ben a szerzetesek a mai plébánia helyére egy kápolnát epítettek. A jezsuita atyák az 1623-ban épült házat Szabó Ferenctől vásárolták meg. A katolikusok száma megnőtt. Szükségesnek bizonyult egy nagyobb templom, aminek neki is kezdtek és 1764-re be is fejezték a mai plébánia építését.

A Keresztelő Szent János barokk templom Marosvásárhely főterének északkeleti részén található. Az épület ma a Keresztelő Szent János római katolikus plébániának ad otthont.

Egyetlen főhajóból áll, nem rendelkezik sem mellék- sem kereszthajóval. Homlokzatát két torony fogja közre.

A 1989-es változások után ki lehetett építeni a plébániai hálózatot. 1992 után plébánia létesült a Kövesdombon, a Cserealján, Megyesfalván és Remeteszegen. Az imaházakat a hívek önzetlen adakozása és külső támogatások révén lassan modern templomok váltják fel. A főtéri plébánia pedig újjá született. Csató Béla főesperes-plébános irányítása alatt teljes felújításon esett át a kéttornyú Keresztelő Szent János templom. Renoválás alá került a régi plébánia-épületsor, és megnyílnak egy új modern tanulmányi központ, a Deus providebit ifjúsági ház kapui.

III.

A vártemplom belsejet Türk Antal tervei alapján építették újra, 1785-1791 között.

1792-1796 között épül fel Türk Antal tervei szerint a ma is álló, új kolozsvári unitárius templom.

VI.

A rocaille szó franciából szószerint fordítva kagylót jelent; azonban magyarul kagylódísznek mondjuk. Szűkebb értelemben épületek, tárgyak díszítésére használt, kagylóra emlékeztető dekoráció. Tágabb értelemben így hívják a különféle, XV. Lajos idejében divatossá vált, kagylós, cikornyás, ötletszerű, jellemzően aszimmetrikus, homorú felületű díszítményeket.

Egyesek ebből származtatják az ezt a motívumot tömegesen alkalmazó rokokó művészeti stílus nevét.

A kertépítészetben a stilizált kőporból és kagylókból összehordott, nyugtalan vonalú kerti- és kútdíszeket, imitált sziklákat, barlangokat és óriási kagylókat nevezik így. Ezeket a késői barokk és rokokó művészete főleg Olasz- és Franciaországban használta nagy előszeretettel.

VII.

            Gian Lorenzo Bernini készítette az Apolló és Daphné nevű szobrot, amely Galleria Borghese-ban, Rómában található. Egy görög mitológiai jelenetet ábrázol. Erósz bosszúból nyilat lö Apollóba , ezért ö beleszeret Daphnéba, a nimfába, Peneus, a folyóisten lányába. Erosz Daphnét viszont  egy ólomnyíllal sebzi meg, biztosÍtva, hogy ne viszonozza Apolló szerelmét.  A szobor Daphné menekülését ábrázolja, aki kétségbeesésében  apjához fohászkodik, Peneus pedig fává változtatja. Apolló levág néhány ágat a fáról, és szentnek nyilvánítja.

VIII.

            A festmény részlet címe Bacchus és Ariadne győzelme, alkotója Annibale Carracci. Palazzo Farneseben található, Rómában, Odoardo Farnese felkérésére készült 1597-1608 között. Bacchus és Ariadne  felvonulását ábrázolja a hitvesi ágyuk fele, miközben tündérek kísérik őket. Bacchus a bor istene beleszeret Ariadnébe, az elhagyott hercegnőbe.

IX.

            Peter Paul Rubens  Maria Medici megbízásából festményciklust készített számára.

Ezek közt található Maria Medici Marseiles-i partraszállása is. A festmény barokknak tekinthetö, mert mozgalmasság, dinamizmus jellemzi, ellentét feszül a tenger habjai közt vergödö tengeristen, és a Maria Medicit dicsöítő angyal közt.

X.

A versailles-i kastélyt XIV. Lajos francia király építtetette. A kastély 1682-től 1789-ig(a Nagy Francia Forradalomig) a francia királyok lakhelye volt.

Versailles egy kicsi falucska volt, majd miután XIV. Lajos felépíttette a kastélyt, ez lett a francia politikai élet központja.

A miniszterek és más méltóságok a kertre néző észak déli szárnyakban laktak, míg az udvaroncok szobái a falura néztek. A királyi lakosztályok a palota központi részének első emeletén voltak. A királyé északra, a királynéé délre nézet. Két márvány lépcsőházzal voltak elérhetők, az Escalier des Ambassadeurs-rel(már nem létezik)és a "királyné lépcsőjével".

            Lajos kertésze Le Nôtre (1613-1700) volt, egy olyan ember, aki még a király leglehetetlenebb kívánságait is teljesíteni tudta. Le Nôtre nem csak egy kertet tervezett a királynak, hanem egy olyan barokk várost, amely tele van meglepetésekkel. Lajos mint a magas fák szerelmese maga válogatta ki a fenyőket, nyárfákat és platánfákat, melyeket Flandria, sőt, Itália egyes vidékeiről telepítettek ide. Hasonló módon kedvelte a virágokat, főként az erős illatúakat. A kertész állandóan kereste azokat a ritka illatokat, melyek megörvendeztették a királyt.