I. kérdés:
A Toldalagi-palota homlokzatdíszeit, a bejárat feletti címert, valamint a kétfelől elhelyezett feliratos köveket a korabeli Erdély egyik legtehetségesebb barokk szobrásza, Schuchbauer Antal faragta. A mester oltárkészítéssel, síremlékfaragással és épületszobrászattal foglalkozott. Eddig ismert művei mellett lappangó darabokkal is számolhatunk. Homályba merül a Gyulafehérvári várral való esetleges kapcsolata, és Kolozsvárra kerülésének körülményei. Neki tulajdonítják a Szent Mihály templom oltárainak, valamint a gyulafehérvári székesegyház második barokk oltárának elkészítését.
A Toldalagi-palota homlokzatdíszének jellegzetes címerpajzsát a dévai Magna Curia kandallója fölött is megtaláljuk, amellyel kapcsolatban Bíró József feltételezte Schuchbauer szerzőségét. Ugyancsak ő faragta Wesselényi Farkas édesanyjának, Rédey Zsuzsannának epitáfium-kövén található címert 1776-ban. Egyes források szerint az ő kezéből került ki a régi zsibói udvarház 1749-ből való címeres emléktáblája, a kolozsvári Engelshaus-sírkő, az alsóidecsi református templom stukkódíszei, a szamosújvári Lászlóffy ház kapuja fölötti díszek, valamint a kaplyoni kastély ablakszemöldökeinek dekorációi is. Schuchbauer tehetségét dícsérik a kolozsvári Bánffy palota antik istenszobrai (Apollón, Diana, Mars, Palasz Athéné), az ezek közé elhelyezett nyolc urna, az erkély címere és az udvari erkélyt tartó három griff. Ugyancsak az ő érdeme az utcai front négy padlásablakának szobrászati kiképzése, valamint az udvarra néző ablak- és ajtókeretek zárókövében levő kis griffek megfaragása is.
A kiváló szobrász munkáinak alapos számbavétele és értékelése még előttünk álló feladat.
II. kérdés:
Marosvásárhely első barokk temploma három évszázaddal ezelőtt, a katolikus egyház újjászületésével egy időben épült.
Az 1702-ben, és ezt követően ideérkezett jezsuiták odaadása újraélesztette a katolikus közösséget. Az 1705-ben épült „templomocska” túl kicsinek bizonyult az egyre gyarapodó egyházközség számára, ezért tervbe vették egy új templom építését. A jezsuita rendi (nem plébániákus) templomnak alapkövét 1728. augusztus 8-án rakták le. A még nem teljesen kész templomot 1750. október 4-én szentelték fel. A főoltár (1755), a szószék (1757), a mellékoltárok a későbbiekben voltak hozzátoldva.
A XVI. század végén épült Il Gesu templom szolgált mintájául a vásárhelyi templomnak, alaprajza a szegényes körülmények miatt egyszerűbb. Tág hajója, mely fiókos dongaboltozattal fedett, minél több ember befogadását szolgálja, a szószék (melyet ma már nem használnak) a kellő hatás elérése céljából a hívők közvetlen közelébe volt helyezve.
A 3-3 mellékkápolna a csendes elvonulás helye. A szentély a templom elülső részén található, ma már a szertartások összessége itt zajlik; mögötte emelkedik fel a márvány kinézetű, de majdnem teljességében (két vászonfestményen kívül) fából készült főoltár.
Színes üvegablakokkal, neobarokk boltozati festménnyel díszítették a XIX. században a templomot, ekkor került ide a mai napig használatban lévő orgona.
III. kérdés:
A marosvásárhelyi várbeli református templom belső terének átalakításához Türk András neve fűződik.
Ő az a marosvásárhelyi építész, akinek nevét több változatban is megtalálhatjuk. Kutakodásaink során bukkantunk rá azokra a szerződésekre, melyeket 1790-ben, az építkezésekkor kötöttek. Ezekben a következő aláírásait/megnevezéseit találjuk: „Tyrk Antal”, „Tirk vagy Török Antal”, „Török Antal”.
(Az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltára, Évrendezett iratok: 706/1790,709/1790,793/1800)
1792- 1796 között épül fel a kolozsvári unitárius templom Türk Antal tervei szerint.
A könyvtáralapító Teleki Sámuel 1797 nyarán köt szerződést Türk Antallal a könyvtár építkezésére. Az építkezés megkezdésének évében (1799) Török Antal meghalt, az építkezést más mesterek fejezték be, de a belső kialakításra és díszítésére vonatkozó elképzelései megmaradtak, ezeket használták fel.
IV. kérdés:
A magyar nyelvterület egyik első közkönyvtárát 1802-ben alapította gróf Teleki Sámuel külföldi könyvtár- mintára.
Az eredetileg 40.000 kötetet tartalmazó könyvgyűjtemény számos tudományág remekműveit, első könyvkiadásokat, unikumokat, híres nyomdák kiadványait tartalmazza. Értékességét fokozza a 67 ősnyomtatás. Államosítás után hozzácsatolják a mikházi ferences kolostor, a gyergyószárhegyi kolostor, valamint a keresztúri Unitárius Kollégium töredék- könyvtárait. Ezt kiegészíti a vásárhelyi Református Kollégium 1955-ben adományozott 80.000 példányból álló gyűjteménye. Mindez további személyes adományokkal, vásárlásokkal együtt egy 250.000 kötetes könyvgyűjteményt eredményez. A könyvtárban megtalálható iktári Bethlen Zsuzsanna 1200 címből álló gyűjteménye, mely az első teljességében fennmaradt női könyvtár Erdélyből.
A gyűjtemény legrégebbi darabja a Koncz-kódex (elnevezését Koncz József könyvtárosról kapta, ő találta meg). Ez egy XIV. századi pergamenlapokra írt latin nyelvű Biblia, melynek lapszélein 55 magyar szó, a Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák néven ismert hatodik magyar nyelvemlék található.
A könyvtár az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást (Vizsolyi Biblia, 1590), valamint az első teljes román nyelvű (cirill betűs) fordítást is őrzi (Biblia lui Ștefan, 1688).
Számunkra legérdekesebbnek a 21 kötetes Egyiptom leírása tűnt. Minden egyes vonalka kézzel volt rajzolva, Napóleon tudósai másolták anélkül, hogy tudták volna, hogy mit másolnak. Így nagyon sok értékes információt megőriztek.
V. kérdés:
A kérdéses épület az Erdély legjellegzetesebb barokk műemlékeként számon tartott Bánffy Palota.
A böblingeni Johann Eberhard Blaumann volt az az addig ismeretlen német építész, akit Bánffy György megbízott a palota megépítésével.
A palota megépülése után az idős kormányzó I. Ferenc császárt és feleségét, illetve Miksa főherceget vendégelhette palotájában. Halála után az épület nem vesztett népszerűségéből, mivel Ferenc József kétszer is itt vendégeskedett. A 19. század végére a palota fontos közéleti központ lett, itt szervezte a polgári kaszinó rendezvényeit, valamint jelentős kulturális rendezvények színteréül szolgált (pl. Liszt Ferenc koncert). 1948-ban államosították a palotát, 1962-tól pedig a Művészeti Múzeumnak ad otthont.
Az épület legszembetűnőbb szobrászati dísze az erkély tetőzetén látható címerpajzs, melyet két hatalmas kőgriff tart.
A négytengelyes erkély nyíláskereteinek félköríves záródásán a négy elem (Tűz, Víz, Levegő, Föld) allegorikus puttófigurái kaptak helyet.
A Levegő allegorikus ábrázolása
A keleti és a nyugati belső homlokzat félköríves kereteit is allegorikus büsztök, a négy évszakot, illetve a négy földrészt (Európa, Ázsia, Afrika és Amerika) jelképező ábrázolások díszítik.
Amerika allegorikus ábrázolása
A homlokzat attikafalán faragott urnák és mitológiai alakok szobrai állnak.
A belső udvaron az emeleti folyosó mellvédjét kőből faragták. Szintén kőből faragtak számos, ma is létező ajtókeretet.
VI. kérdés:
A francia rocaille szó jelentése kagyló. Elsősorban a XV. Lajos-korabeli cifra, kagylóvonalú, asszimetrikus motívumokra használták ezt a kifejezést. Később ebből képezték a rokokó stílusirányzat elnevezését, amely 1720 és 1780 között bontakozott ki a barokk egy késői ágaként. A rokokó világképére az élvezetek hajszolása, a hedonizmus jellemző. Kiemelkedő szerephez jut a kecsesség, a játékosság és a zeneiség. A rokokó képzőművészet gyakran alkalmaz szabálytalan, görbe íveket, valamint kedveli a virágokat, indákat, angyalkákat beemelni motívumokként. Az irodalomban hiányzik a barokk pátosz, a kifejezésmód kedélyes és választékos. Jellemző a pictura és sententia hagyománya. A rokokó központi fogalma minden bizonnyal a túldíszítettség.
VII. kérdés:
A márványból faragott szoborcsoportot Gian Lorenzo Bernini, a barokk szobrászat egyik legjelentősebb képviselőjének fiatalkori művei közé soroljuk.
A szobor a görög mitológia két alakjának, Apollo és Daphné híres metamorfózis-történetének egyik részletét ábrázolja.
Daphnét az Érosz nyila által elbolondított Apolló üldözte, de amikor Apolló a nimfához ért, az babérfává változott, hogy becsületét megmenthesse.
Már az is barokk jellegzetessége a szobornak, hogy méretével a valóság megragadására törekszik (243 cm magas).
A szobor Daphné átváltozásának kezdeti mozzanatát ragadja meg, de magába foglalja a történet előzményeit is: Daphné menekülését, kétségbeesett segélykérését, Apolló csodálkozását. Ez az érzelmi telítettség, a szabálytalan testtartás, valamint a kicsavart mozdulat diszharmonikus összhatást eredményez.
VIII. kérdés:
A képen a római Farnese-palota első emeleti nagytermét díszítő mitológiai falképet Annibale Caracci főműveként tartják számon. A szerelem hatalmát hirdető freskó középpontjában a két görög mitológiai alak, Dionüszosz és Ariadné diadalmenete áll.
Ariadné beleszeretett Thészeuszba, aki a labirintusban élő Minótauroszt kellett legyőzze. Ariadné egy aranyfonal segítségével vezette ki szerelmét a labirintusból, akivel ezek után elmenekültek. Megpihentek Naxosz szigetén, de mire Ariadné felébredt, kétségbeesetten vette észre, hogy egyedül hagyták. Dionüszosz, a bor és mámor istene talált rá, és végül feleségül vette.
IX. kérdés:
A festményt a híres Medici-sorozat része, Peter Paul Rubens alkotta. Pontos címe: Marseilles-i partraszállás (Le débarquement de la reine à Marseille, Le 3 novembre 1600)
A festmény azt a történelmi mozzanatot ragadja meg, amikor Medici Mária először érkezik Franciaországba.
A szereplők sokasága túlzsúfolt hatást kelt, ezek között akadnak mitológiai, valamint allegorikusak is.
A festményt teljes egészében áthatja a pátosz, mindenki Medici Máriát ünnepli. Neptunusz, a tengerek istene a királyné irányába mutat, éles ellentét feszül a nimfák meztelen megjelenése, valamint az esemény magasztossága között.
Jellegzetesen barokk színek dominálnak a festményen: arany, vörös. Medici Mária ezüstös ruhája, valamint a hajó is túldíszített.
X. kérdés:
A Párizstól délnyugatra fekvő Versailles szerény falucska volt, amíg XIII. Lajos 1624-ben kis vadászkastélyt nem emelt a közelében. Ezt később XIV. Lajos építtette át. A kastély mai képe 1690-ben alakult ki hosszú munkálatok során. A kiugró, középső része Louis Le Vau, a déli és az északi szárny már Jules Hardouin-Mansart irányítása alatt épült. Továbbá hozzájárultak még: Charles Le Brun, Robert de Cotte és Ange-Jacques Gabriel is.
A kastély három udvarral rendelkezik. Az első a Miniszteri udvar, a Napkirály lovasszobrával, a második a Királyi udvar, az utolsó pedig a Márványudvar. Mindegyik épülettömb kétemeletes, a földszinten faragott terméskövekből álló rakott boltívek állnak, az emeleten pedig oszlopok és lizénákkal tagolt fapillérek váltakoznak magas ablakokkal. A két emeletet ballusztrádos attika koronázza meg.
A Királyi udvarból a Gabriel-szárnyon át jutunk a palota belsejébe. Itt lehet megtekinteni a Történelmi Múzeumot, amely 11 teremben tárja elénk XIII. És XIV. Lajos korát. Innen juthatunk az Opéra-ba, melyet 1770-ben Gabriel tervezett XVI. Lajos és Marie-Antoinette esküvőjére. A második emeleten tekinthető meg a Kápolna, amely három hajóra oszlik, négyszögletes pillérei boltíveket tartanak, amelyeken barázdált oszlopos galéria található. Ugyanezen az emeleten csodálhatjuk meg a király Nagy Lakosztályának hat szalonját, Hálószobáját, valamint a királyné Nagy Lakosztályát. Ezek egykor az Escalier des Ambassadeurs-rel és a "királyné lépcsőjével" voltak elérhetőek. A Csaták termén keresztül érkezünk a Tükör-terembe, melynek boltíves mennyezetét Le Brun freskói díszítik. Tizenkét tágas ablaka, kilátást nyújt a kertegyüttesre, melynek tervrajzát Le Nôtre készítette. A pompás virágágyások, szobrok és csobogó szökőkutak mentén, a középső sétányról lefele indulva elsőként Létó kútjával találkozunk, melynek tetején az istennő trónol gyermekeivel, Dianával és Apollóval. Innen indul a Tapis-Vert sétány, amely a nagy Apolló medencéhez vezet. Mögötte hatalmas zöld park terül el. Ezt a köze l2 km hosszú Nagy Csatorna szeli ketté, amelyet félúton a Kis Csatorna keresztez.
Versailles napjainkig a legtisztább példája annak a magas fokú művészi érettségnek, melyet a kor elérhetett.
