I.
A Toldalagi-palota homlokzatdíszeit Schuchbauer Antal (1719-1789) készítette. Oltárkészítéssel, síremlék-faragással és épületszobrászattal foglalkozott. Legfontosabb munkái: a kolozsvári Mária-oszlop, a gyulafehérvári székesegyház Immaculata-oltára, a Szent Mihály templom Háromkirályok-, Szent Kereszt-, Szentháromság-, Nepomuki Szent János-oltára és a tabernákulum. A szószéket, mely ugyancsak itt található, Nachtigall Jánossal közösen faragta. Még egy közös munkájuk: A marosvásárhelyi plébániatemplom főoltára. Más munkái: a dési katolikus templom Mária-oltára, a monostori római-katolikus templom oltára, a szarvaskendi katolikus templom oltára és feszülete, a minorita templom utóbb Nagyenyedre került mellékoltárai, a nagyszebeni katolikus templomban Otto Ferdinand de Abensberg és Traun Ottó gróf síremléke, a piarista templom szószéke és stallum-faragványai, a jezsuita templom szószéke. Főúri kastélyok építésében is részt vett: a hadadi Wesselényi-kastélyban ő készítette az ablakköveket, a stukkómennyezeteket, a kandallót, a homlokzati címertáblát és a park díszurnáit, és, amint már tudjuk, Toldalagi László gróf marosvásárhelyi palotájánál is dolgozott: az ő műve a stukkómennyezet és a kandalló is.

II.
A mai plébánia helyén állt egykor az 1707-ben szerzetesek által épített kápona. 1745-1750 körül a katolikusok száma megnőtt, ezért szükségessé vált egy nagyobb templom építése. Az építkezéseket 1764-re be is fejezték. A templom Scherzer Bálint terve szerint épült Hammer Konrád kolozsvári építész kivetelezésével. A hajó és a szentély szélessége azonos dongaboltozatokkal van lefedve. Főhomlokzatát erőteljes főpárkány tagolja, az effölé emelkedő két torony főpárkánya részben íves, a torony homlokzatát két-két széles lizéna díszíti. A két nagy torony sisakja tipikusan barokk kiképzésű. A harmadik kis torony is hasonló formájú.
A Keresztelő Szent János plébániatemplom alaprajzi sajátosságai a római Il Gesu jezsuita templom alaprajzi sajátosságaira vezethetők vissza.

III.
A Vártemplom belső átalakítása 1785-ben kezdődik el. A munkálatokat a Marosvásárhelyen letelepedett bécsi építészmester, Anton Türk végzi. Az általa eszközölt munkák adták meg a templom hajójának mai barokk jellegét. 1791-ben érnek véget az átalakítások. A templom barokk orgonáját is ebben az időintervallumban építették: 1789-ben.
Erdélyben a székelyudvarhelyi római katolikus plébániatemplom és a kolozsvári unitárius templom építésével foglalkozott; az erdőcsinádi templomot újjáépítette (1879); a Teleki Téka építéséhez is köze van.

IV.
A könyvtárat báró Teleki Sámuel alapította 1802-ben. 1797. április 14-én Bécsből keltezett levelében így írt feleségének:"Holnap Isten segedelmével (Marosvásárhelyre) indítom 12 erdélyi szekeren az egész Bibliothécámat". Teleki Sámuel Erdély kancellárja volt. Vagyona legnagyobb részét könyvek vásárlására fordította. Több, mint 40 000 kötetből hozta létre a könyvtárat, ahol sok régi könyv, kézirat és könyvritkaság található.
1955-ben a Téka épületébe költözött a marosvásárhelyi Református Kollégium Nagykönyvtára, a Bolyai Könyvtár.1962-ben Teleki-Bolyai néven egyesítették a két gyűjteményt.
A könyvtárban kb 3000 XVI. századi nyomtatvány található. Az 1830 előtt nyomtatott régi román könyvek száma 231.
A Teleki-Bolyai könyvtár ritkaságai között néhány unikum is fellelhető. Legjelentősebbek: Apáczai Csere János: Magyar Logikátskaja (Gyulafehérvár, 1654), az első magyar nyelven írott logikai könyv (fontos szerepe volt a magyar szaknyelv kialakulásában); Balassi Bálint: Istenes Énekek, mely Bártfán, Klösz Jakab nyomdájában jelent meg az 1640-es években. A könyvtárban megtalálható az Istenes Énekek első illusztrált kiadása (Bécs, 1633). Sokáig azt hitték, ez az egy példánya létezik a könyvnek, de felleltek egy másik, Firenzében található példányt is; Fogarasi István latin betűkkel nyomtatott román nyelvű Catechizmusa (Gyulafehérvár, 1648). Még fontos megemlíteni a dr. Farczády Elek által felfedezett marosvásárhelyi sorokat és marosvásárhelyi glosszákat, melyek XIV. századi magyar nyelvemlékek.

V.
A Bánffy-palota 1774 és 1786 között készült Johann Eberhard Blaumann tervei alapján. Bánffy György volt az építtetője. Fontos épület, hiszen az erdélyi barokk legszebbjeként tartják számon. Nem is csoda, figyeljük csak meg jobban a külsejét.
 Blaumann az épület tetőpárkányának szélére 4 vázát akart tenni és „item három aprób gyermek Figurákat”. Azok a gyermekfigurák végül a négy nagy ablak fölé kerültek (északról kezdve az ablakok fölött): gyermekfej bőségszaruval, gyermek delfint tartva, két solymot tart a puttó kezében, gyermek bőségszaruval és lapáttal. A tetőzet peremén attika húzódik végig, mely fölött található (északról kezdve): Zeusz szobra (ő csípőre tett kézzel támaszkodik egy fatörzshöz); két díszes urna, egy XV. és egy XVI. Lajos-stílű; Apolló hullámzó redőjű, díszes öltözetben, babérkoszorúval és lanttal; a két urna: XVI. és XV. Lajos-stílű; a balkon két sarkánál marcona arccal, pajzzsal, tollas sisakban Mars, és csípőre tett kézzel, méltóságteljes contrapostóban, sisakkal Pallas Athéné áll; a két urna; kecsesen meghajolva, fején félholddal, lába mellett egy vadászkutyával Diana; a két urna; Zeuszhoz hasonló, szakállas, mezítelen isten, talán Poszeidón. Az ívelt erkélytetőt a Bánffy-címer koronázza meg (a három griffmadár és a ma már csak hétágú korona).
A három griffmadár a hátsó fronton is megjelenik, néhol díszítőelemként is felhasználódik. 

VI.
A francia „rocaille” szó kagylót jelent, magyarul kagylódísznek is mondjuk. Ebből a szóból származik a rokokó elnevezése. Ez egy stílusirányzat, melyet az életöröm, a jókedv, az elevenség, a kellem és a báj jellemez ( jelmondata „Carpe diem!”, azaz „Élj a mának!”). Az antik motívumokat csak díszítőelemként, erotikus utalásként vagy annak leplezéseként használta. A változatosan hajlított, hullámos, szeszélyesen cikornyás vonalakon kívül az asszimetrikus kompozíció és a virtuozitás is jellemzi. Vallásos témák helyett a derûs életérzést fejezi ki. A barokk monumentalitását kis idilli képekkel váltja fel. Fõleg az iparmûvészetben és belsõépítészetben fejlõdött ki.
A rokokó korában épült házak többnyire patkó alakúak (a középső rész kiemelődik). A belső díszítésben a szilárd, erélyes formák feloldásaként megjelennek a görbe vonalak.

VII.
Giovanni Lorenzo Bernini olasz szobrász Apollón és Daphne című remekműve látható a képen. Ez Bernini egyik leghíresebb műve, melyet 1623 és 1625 között készített. A szobor megalkotásához Ovidius Metamorphoses című művéből inspirálódott. Apollón, a fény istene beleszeret Daphne nimfába, aki azonban visszautasítja szerelmét. Daphne, menekülve Apollón szerelme elől, babérfává változik.
Bernini azt a pillanatot jelenítette meg a barokk tökéletességével, melyben Daphne teste félig emberi, félig növényi. A lábai gyökerekké alakultak, a haja és az ujjai már-már levélformát öltöttek Apollón ölelő karjában.  A mozgalmasság megteremtése: Daphne haja még lebeg, amint Apollón hirtelen elkapja őt szaladásában. Érezhető a két alak közötti diszharmónia, ellentét is: Daphne próbál menekülni Apollón elől. A mozgalmasság, a diszharmónia és a tökéletességre való törekvés (az aprólékos megvalósítás) a barokk szobrászat legfontosabb jegyei.

VIII.
A falfestmény Rómában található a Farnese palotában, mely napjainkban az olaszországi francia nagykövetségnek ad otthont. Az alkotók Annibale és Agostino Carracci bolognai barokk festők. A festmény címe Bacchus és Ariadne diadalmenete.
Ariadne Mínosz király lánya, aki Thézeuszba volt szerelmes. Közös erővel győzték le a Minotauruszt és jutottak ki a labirintusból. Naxosz szigetére hajóztak. Ariadne boldog volt, hogy szerelmével élhet, Thézeusz viszont nem szerette őt, ezért elhagyta. Egy napon Bacchus, a bor istene látogatott a szigetre. Megtetszett neki a lány, és megkérte a kezét. Ariadne Thézeuszt szerette, az ajánlatot mégis elfogadta. A képen diadalmenetük látható. A korona is jól kivehető Ariadne fején. Azt tartják róla, hogy Ariadne halála után Bacchus az égbe dobta, és az csillagokká alakult át (a Corona Borealis nevű csillagkép).

IX.
A kép festője Peter Paul Rubens címe: Medici Mária partra szállása Marseilles-ben.
A barokk festészet egyik fő jellemzője a bibliai és mitológiai jelenetek ábrázolása. Rubens képén ott láthatók a szirének és a tritonok, melyek mitológiai lények. Ezek megmozgatják a képzeletet, és a látványosságot is biztosítják. A színkészlet gazdag, a színek általában élénkek. A fény-árnyék hatás segítségével teremtődik meg a kontrasztbeli ellentét a kép lenti és bal része és a felső rész között. Az egyik legfontosabb barokk jegy, a dinamizmus is jól kivehető: a katona meghajol, az angyal repül, és a lenti szereplők is mozognak. Az aprólékosság, a barokk emberének tökéletesre való törekvésének bizonyítéka az, hogy minden egyes apró részlet jól kidolgozott (a háttér és az előtér részei egyaránt).

X.
Az első írásos említés Versailles nevéről 1038-ból való. 1624-ben XIII. Lajos királynak annyira megtetszett a hely, hogy egy kis vadászpalotát építtetett oda. 1632-ben nagyíttatta meg a palotát. Fiának, XIV. Lajosnak szüksége volt egy olyan helyre, ahonnan irányítani tudja a francia kormányt. Versailles-t szemelte ki, és pár tíz év alatt a világ egyik legnagyobb palotájává alakíttatta át.
XIII. Lajos palotájának újítása és nagyítása 1669-ben vette kezdetét. Louis Le vau mérnök (halála után Jules Hardouin-Mansart vette át az irányítást), André Le Nôtre kertész és Charles Le Brun festő-díszítő vezették a munkálatokat. Hamarosan, 1682. május 6-án a király székhelye Versailles lett. 1789-ig maradt a francia királyok lakhelye.
A versailles-i kastély tulajdonképpen egy kb 500 m hosszú, terjengős épület. A miniszterek és más méltóságok a kertre néző észak-déli szárnyakban laktak, az udvaroncok szobái a falura néztek. A királyi lakosztályok a palota központi részében, az első emeleten voltak. A királyé északra nézett, és a Háború szalonja zárta le, a királynéé pedig délre, a Béke szalonjával. A két lakosztály között húzódik a a Tükörgaléria. A 73 méter hosszú folyosószerűen elnyúló teremben 17 kertre nyíló ablak van, velük szemben hatalmas tükrök találhatók.
A kastély mögött terül el a park. A sugárutak mentén szerveződő kertet virágdíszes teraszok, lépcsők, szökőkutak, tágas vízmedencék gazdagítják. Van benne növényház, labirintus, pavilon, majorság, színház. A beláthatatlan, 800 hektáros park 132 km-es fasorral, medencékkel, 50 szökőkúttal rendelkezik. A kert egy másik fontos jellegzetessége a barokk tengely.