Érezhetően lelkesen és kreatívan viszonyult a tizenkilenc csapat hetvenhat versenyzője a második heti próba nehézségeihez. A kiagyalt próba elbírálása jó sok fejvakarást okozott a zsűrinek is, míg végül a szakszerű mérlegelés érdekében külső szakértők bevonására kényszerült. Az ötvösművészet kérdéseiben Kovács Mária-Márta művészettörténész (Kolozsvár), a bútorművességgel kapcsolatban pedig Szerdahelyi Márk művészettörténész (Budapest) egészítette ki egy forduló erejéig a bírálóbizottságot. A csapatok több esetben írtak le stílustörténetileg barokknak nem tekinthető tárgyakat – a zsűri ezt csak enyhén pontozta le, hiszen tisztában volt azzal, hogy a versenyzők középiskolás diákok és nem képzett régiségszakértők. Egyfajta visszacsatolásként a lelkesen és nagyon ügyesen teljesített próbára az alábbiakban a szakmai zsűri rövid értékelését olvashatjátok az egyes tárgyakról, bejegyzésekről.

Az ötvöstárgyaknál a Turisták által választott monstrancia esetében a részletekre kiterjedő fényképek még a mesterjegy (IR) feloldását is lehetővé tették, ami a tárgyat még érdekesebbé teszi: a 18. század utolsó harmadában tevékenykedő Raser József marosvásárhelyi ötvös munkájáról van szó.

A Kukucska a teáskanna bemutatásával a 18. század egyik jellegzetes szokását, az új luxusitalok (tea, kávé) elterjedésével divatossá váló tevékenységet elevenített meg. A szakszerű, részletes leírás mellé ugyanolyan részletes fotóanyag társul, amely alapján megállapítható, hogy a kanna külföldi ónöntőműhelyből származik. A fül felső részén kosfej jelenik meg.

A Ventosa Caterva csapatnak köszönhetően megismert, a Bethlen család által (családi vagy egyházi célra) készíttetett ónkanna korának tipikus példája, az említett mesterjegyről fontos lett volna fényképet készíteni, a mester kilétének esetleges megállapítása végett. Érdekessége, hogy hosszas vándorlás után a Bethlen család tulajdonába került vissza.

A Barockerek által bemutatott, szerény kivitelezésű függő központi motívumát gyöngyből és féldrágakőből (részletesebb fényképek talán segítettek volna meghatározásukban) kirakott virágmotívum alkotja, a felső rész madáralakjai szintén egyszerűek. Dicséretre méltó, hogy közvetlen környezetük rejtett kincseit mutatták be a versenyzők. 

Az Andante csapat esetében a kisméretű harang leírásában részletes képet nyerünk mai állapotáról, a versenyzők igyekeztek adatokat gyűjteni készítésére és korábbi tulajdonosaira vonatkozóan is.

A Nyakatekert Okoskodók által talált, bronzból (nem cinből) készült mozsarat egykori tulajdonosa, Árva Bethlen Kata személye teszi kiemelkedővé, mindezt a tárgy díszítettsége is hangsúlyozza. A részletes leírást a versenyzők gazdag fényképanyaggal tették látványossá.

A BizARrOCK által bemutatott, a Pálffi gyűjteményből származó függő jól szemlélteti a nemesi gyűjtemények múltszázadi szétszóródását, valamint azt, hogy darabjaikra ma a legváratlanabb helyeken találhatunk rá. A leírásban a versenyzők a befoglalt féldrágakövek meghatározására is kísérletet tettek. A fényképek alapján úgy tűnik, hogy a központi virágmotívum szirmait sodronyzománc alkotja.

A Barokk-Barik háztartási edényén a türkizkék és zöldes árnyalata a bronz oxidációjából adódik. A 17. századi háztartási edény értékét növeli ritkasága; egyszerű díszítése hétköznapi használatát igazolja.

A bútorok esetében Don Quiote csapat homályos multú asztalkája a képek alapján inkább tűnik neobarokk, mintsem barokk darabnak. Elég sok jel utal erre, de tény, hogy a hasonlóság igen megtévesztő.

A Baroque around the clock által választott asztal kitűnő későbarokk munka; színvonalas a tárgy leírása és igen szellemesek a szójátékok, az eheti próba egyik legjobb bejegyzésének tekinthető.

Az Alfa Centaur csapat egy valóban értékes széket kapott lencsevégre, de inkább tűnik a barokk után következő bútortörténeti stíluskorszak, a biedermeier termékének. Sajnos ennek megállapításához szükséges kulcsfontosságú részletekeről nem készültek felvételek; az 1713-as évszám utólagos beésésnek tűnik.

A Stukko csapat által bemutatott bútorok a képek alapján szintén nem egy barokk, inkább egy súlyos neoreneszánsz együttes (könyvesszekrény, íróasztal) hatását keltik. A barokk íróasztalok felépítése, kialakítása nagyban különbözik az itt láthatótól. Ettől függetlenül a csapat bizonyos barokkos motívumokat (zsúfolt ornamentika, atlaszok, stb.) helyesen azonosított.

A Törekvők által bemutatott szék szintén a 19. század második felében készülhetett.

A Gravity által talált tükör nagyon megtévesztő, de a képek alapján itt is egy neobarokk 19. századi darabbal van dolgunk.

Igencsak szép és ritka iparművészeti alkotást mutatott be a The 4seasons csapat, a 18. század második felében tevékenykedő brünni órásmester, Johannes Lukavetzki által készített asztali óra révén.

A Bravúros Barokk Brigád a barokk kori Marosvásárhely egyszerű, de igen korai tárgyi emlékét mutatta be a Keresztelő Szent János Plébániatemplom 1702-ből származó keresztelőmedencéje révén.

A Mosolygék leírása az elmúlt századok egyházi emlékeinek ritka és napjainkra méltatlanul feledésbe merült tárgycsoportját, a miseruhákat idézte fel.

A „Vajk megkeresztelése” - a Novum Forum Siculorum csapat által beküldött festmény - esetében célszerűbb lett volna az 1875-ben készült, tehát barokknak semmiképpen nem tekinthető festmény nyilvánvalóan még későbbi másolata helyett a valóban 18. századi képkeretet részletesebben leírni illetve lefotózni.

A ferences templomban fennmaradt Szent Erzsébet szobor - a Carpe Diem csapat által beküldött tárgy - sem tekinthető barokknak – a 19. század második feléből, vagy még későbbről származó kegyszoborral van dolgunk.