... Fejér paripáján vágtat szüntelen, s a magasságos kék égre mered, míg alatta a pokol égető tüzének parázsló lángjai belekapnak poros cipőjének gumitalpába, olyan rettenetes bűzt szabadítva fel, mintha maga az alvilági rémséges szörnyetegek kormos lehelete lenne, mely feltépte a zsarnok gyomor kínzó láncait, s viharosan száll fel hosszú időket magába ölelő rabságából.

Íme, a mi rendíthetetlen szabadítónk, Gellért vitéz értünk jött, hogy könyörtelenül kiragadjon minket, ezt a három árva, habos fodrok oltalmába burkolózó lányt ebből a nyomasztóan kidolgozott, pompákban díszelgő, már-már taszítóan vonzó barokk világból, melynek minden parányi részlete hatalmas méreteket öltött, s minden kecses formája táncra hívja párját, s egyre csak gyűlnek, a színek táncát járják, míg a rejtélyes árnyék és a hasító fény játszadoznak körülöttük.

Ó, nemes szabadítónk, hát itt vagy, eljöttél érettünk! Nem tudod te, hogy mi mégsem kívánunk elszakadni e varázslatos világtól, mely téged elriaszt, mert itt nem az elektromossággal feltöltődött, szikrázó műanyag pólókat hordják, s nem a giccs jegyében alkotnak, itt eszme van és érték, nem vak bolyongás, mint ott, ahol te élsz?
Mi itt maradunk, és ámulva kutatjuk fel titkait e gyönyörű korszaknak, légy hát a társunk, erősíts meg, segíts nekünk, daliás hősünk, legyünk mi a Nyakatekert Okoskodók, fedezzük fel a barokk értékeket ott, ahol az 300 évvel ezelőtt aranyozott trónon ült, de ahol ma egykori dicső uralkodásának már csak magasztos nyomai élnek.

(A három bájos hölgynek végül sikerült meggyőzni az új kihívásokat készségesen elfogadó nemes Gellértet. Most négyen járják a város poros utjait, hogy felidézzék annak barokk korát, és társaikat is elkápráztassák. Ők a Nyakatekert Okoskodók.)