Elszomorodtam, amikor elolvastam a Maros Megyei Rendőrség 2011 eltelt hónapjaira vonatkozó jelentésének azon részét, mely a családokon belüli erőszakra vonatkozott. A közel kétszáz tételes statisztikában az enyhe bántalmaktól az élet kioltásáig minden elképzelhető bűntett szerepelt, és, ismétlem: ez csak a családon belüli erőszakra vonatkozó fejezet volt.
Nem is említjük a „normális” bűnözést, ahol érzelmileg, rokoni kapcsolatok által egymással össze nem kötött emberek estek egymásnak és hagyták helyben egyiküket-másikukat, illetve csak a jelzés szintjén foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy városunkban, megyénkben bizony gazdasági bűntények is zajlottak/vannak folyamatban...
A családon belüli erőszak azért iszonyatosabb a többinél, mert ott olyan emberek bántják (többé-kevésbé tudatosan) egymást, akiket elvileg pozitív érzelmek kötnek össze.
Nem leszek perverz, és nem hasonlítom össze a Maros megyei családerőszak-statisztikát más megyékkel – esetleg megállapítván, hogy országos szinten hol is helyezkedik el régiónk–, hanem azt állítom, hogy ez így, önmagában is iszonyú jelenség, és külön felhívom a figyelmet arra a rendőrségi becslésre, amely azt állítja, hogy a közel kétszáz kiderült eset valóban sokkal, de sokkal több megtörtént eseményt takarhat, amelyek azonban sosem kerülnek nyilvánosságra.
Emellett, józan paraszti ész bevetésével is megállapíthatjuk, hogy nem csak a fizikai bántalmazások jelentenek veszélyt, hanem a családtagok lelki terrorizálása is komoly veszélyforrás, ám ez, mivel nehezen kvantifikálható, nehezen bizonyítható, a tettlegességénél is ritkábban kerül jogi eljárás alá. S még mindig nem beszéltünk arról, hogy tettesek – kivéve természetesen a főbenjáró bűnöket elkövetőket, már ha elkapják őket – legtöbbször megússzák pénzbüntetéssel, melyet vagy kifizetnek, vagy nem, és legeslegutolsó esetekben vonulnak csak tömlecbe a családtagjaikat bántalmazásáért.
A közzétett jelentés nagyon nagy morális válságról tanúskodik, amely, sajnos globális jelenség, ergo sima statisztikában, szociológiai felmérésben akár normálisnak is tűnhetne, hiszen annyira általános. A rendőrségi jelentésből kiderül, hogy Románia társadalmának „alapcellája”, a család sem stabil immár, és ez valószínűleg lavinaszerűen kihat az összes többi, legalizált vagy informális, kisebb vagy nagyobb csoportosulás belső érzelmi összhangjára.
Maros megye, tehát Marosvásárhely is veszélyben van, és ez a veszedelem immár nem külső, hanem a lehető legbelsőbb, emiatt az ellene történő védekezés gyakorlatilag lehetetlen.
Megoldást így, „kapásból” senki sem tud mondani, így mi sem tesszük.
Vészharangot kongatni már késő, hiszen nem egyszeri, hirtelen bekövetkező jelenségről van szó.
Viszont hallgatni sem tudtunk ezen közlemény olvastán.