Miután fehéres karácsonyban, majd szürke újesztendő-fordulóban volt része Marosvásárhelynek, a napokban újabb patyolat-takaró szállt alá a városra. Minden, önmagát tiszteletben tartó sajtóorgánumnak illik ilyenkor szidni az önkormányzatot, a polgármesteri hivatalt, a köztisztasági vállalatot, de legfőképp a gazdákat, gondnokokat, cégeket, akik nem takarítják el ingatlanjaik elől a havat.

Kötelező ilyenkor hírt adni a csúszós út miatt bekövetkezett balesetek megnövekedett számáról, és vigyázatra kell inteni az öregeket, akiket a forgótörés kockázata kerülget havas-jeges időkben – nem is olyan távolról.

Mi azonban nem forgó-, hanem szentségtörők leszünk, és nem fogjuk szidni sem a havat, sem azokat, akik nem takarítják, de a globális felmelegedést sem, ami miatt valószínűleg el fog olvadni a hó, még mielőtt eleget tudtuk volna szidni miatta az embereket.

A hó, amely ma van és holnap már nincs – nem beszélve a tavalyi hóról, amely már kulturális emlékezetünkből is kihullt, nem csak az ég paplanfelhőiből – bír azzal a képességgel, hogy pár pillanat erejéig másodlagos fontosságúvá tegye a közbeszéd számára a MOGYE-ügyet, a bernádys keresztelőt, a magyar polgármestert, és gyakorlatiasabbakká tegye az embereket: havazáskor inkább foglalkoznak gyakorlati, mint elvi gondokkal.

Még nem találták fel azt a polgármestert, aki meg tudja akadályozni a város be- és elhavazását, de az a fajta is ritka, amelyik ügyesen tudná irányítani az utcák hatékony hómentesítését.

Azonban minálunk nem a hó a mérce – lásd: jelenlegi államelnökünk hajdanán hiába vizsgázott jelesre meteorológiából (emlékezzünk: „Iarna nu-i ca vara!”), mégis megtettük fő-fő hótalanítónak. Ahhoz, hogy mára oda jussunk, hogy nem a hó, de még a hóra sem fenyeget bennünket, annál inkább az IMF miatt vagyunk elhavazva.

Ha Florea polgármester úr véletlenül átadja az idén a hólapát nyelét, ne adj’ isten, Vass Leventének, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy kevesebb hó hull majd Marosvásárhely útjaira. Inkább azt jelenti, hogy Florea úr, követve a kies hazánkban bevett szokásokat, elmegy majd vagy Bukarestbe, vagy Brüsszelbe, és onnan istápolja majd városunkat (lásd még: Funar esete Kolozsvárral).  

Ám jelenleg Európa is nagyon el van havazva ­– nekik talán inkább Băsescu elnök úr időjárás-tani tisztánlátására van szüksége… És, mit ad az Úr: hajdani időjárás-előrejelzőnket szinte hivatalosan hívták meg Szerbiába… Államelnöknek… Vuk Jeremik szerb külügyminiszter legalábbis amolyan, diplomáciai kereteken túlmutató tájékoztatással kedveskedett tavaly karácsony előtt Fővezérünknek, mondván, hogy őt a szerbek nagyon szeretik, s biztos megválasztanák államelnöknek, ha jelöltetné magát.

Vásárhely polgármesterjelöltjeinek tehát javasoljuk, hogy előbb szerezzenek szakmai kiképzést a miénknél jóval havasabb városokban, mint például Vancouver. És hátha, az ott szerzett hótakarítási képességeket felhasználva, el tudják majd hessegetni a mi fejünk fölülről is a viharfelhőket… (Bocsánat a képzavarért…)

Arra mutat azonban a globális felmelegedés, hogy jövőtől narancsfákat ültetnek majd a Rózsák terére, amitől picikét olyan lesz majd a város, mint Versailles és Granada. Ám akkor félő, hogy a városnak királyra lesz majd szüksége…