Marosvásárhely hatalmas kulturális, demográfiai és gazdasági potenciállal rendelkező területen fekszik.  Ám nem voltak hozzá könyörülettel az elmúlt századok. Elegendő, ha legutóbbi évszázad morális-kulturális degradációját okozó, kommunizmusnak becézett rabló-államkapitalizmusa által okozott felmérhetetlen gonoszságokat idézzük eszünkbe, vagy az elmúlt húsz esztendő áldemokráciájának bődületes butaságait keressük vissza emlékeink között, és máris érthető, hogy a befektetések, az infrastrukturális fejlesztések, az emberbarát környezet kialakítása helyett miért a „hórukk-stílben” kivitelezett beruházások kerültek előtérbe, miért épült ennyire „gázassá” a kombinát, és miért ölik egymás lelkét az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a híres professzorok, ahelyett, hogy gyógyítanák.

Tény, hogy a román és a magyar kultúra, mind térhasználatban, mind időszemléletben, mind transzcendencia-felfogásban eltérnek egymástól, de már nem inkompatibilisek, mint mondjuk az eszkimók és berberek szokásai… Úgy néz ki, hogy vidékünkön a kultúrák versengése nem a kitűnő minőségű termékek előállításában, nem a magasabbnál magasabb röptű szellemiségek kiképzésében merül ki, mint, mondjuk, normális(abb) államokban, ugyanis a történelem viharai által egymás mellé sodort emberek között még nem alakult ki semmiféle kölcsönösen egymást kiegészítő tevékenységi ág, mely a morális és fizikai kibontakozást segítené.

Hogy miért, nos, arra itt most, ily szűk keretek közt és ilyen szűk tájékozottsággal eléggé nehéz válaszolni, de annyit megkockáztathatunk, hogy felhozunk egy példát:

A magyarlakta vidékek nyugati pólusán, a hajdan hatalmas Habsburg Birodalom árnyékában, a Fertő-tó, Győr és Sopron városa vonzáskörében a mássághoz, az idegen kultúrákkal történő párbeszédhez sokkal alkalmazkodottabb népesség él, akik túl tudták tenni magukat a sok évszázados háborúskodás rettenetein, és immár többé-kevésbé gyümölcsöző gazdasági és kulturális együttműködés bontakozott ki. 2001 óta az UNESCO világörökség része a Fertő-táj, és, noha nem volt zökkenőmentes a „regisztráció”, nélkülözte az olyan, iszonytatóan groteszk elemeket, mint például a Csíksomlyói búcsú „akkreditálásának” állami hiúság által meghatározott aspektusai, ahol, sietség és meggondolatlanság miatt oda került a zarándokalt értelmezése, hogy oly elemeket is integrált, melyekkel szemben maguk a csíksomlyói ferences szerzetesek, a peregrinációt hosszú idők óta levezető házigazdák is értetlenül álltak (például kezdetekben a pogány hagyományokat is úgy emlegették, mint olyanokat, amelyek részei lennének a búcsúnak stb.).

Azonban az sántít az összehasonlításunkban, hogy Győr meg Sopron, meg a Fertő-tó környékén KÉTIRÁNYÚ a beszélgetés. Nálunk nem az… Nálunk csak monológ zajlik.