Keserű szájízzel vettem tudomásul a romániai román sajtó túlkapásait, félretájékoztatását a december elsejei hokiöltözős verekedésről – amikor magyar csapattársai törülközőkkel megcsapdostak egy román fiút, mert az kétségbe vonta magyarságukat, viszont a Székelyföld–Magyarország hokimérkőzés himnuszbotrányáról szóló hírek olvastán visszájukra fordultak még a füleim is, kompjuter-képernyőktől megedzett szemeimről nem is beszélve.

Erdély megszámláltatott, híjával találtatott. A népszámlálás részleges eredményeiből arra következtethetünk, hogy súlyosan megfogyatkozott a magyarok száma mind nagyvárosokban, mind pedig falvakban. Ennek a következményeit gondolom, nem kell ecsetelem, még politikában járatlan olvasóink számára sem...

Az RMDSZ azt állítja, hogy egyes székely vidékeken gyorsabban fogynak a románok, mint a magyarok, és szerintük ez jó jel, mert közel száz éve fordítottan működött ez (magyarán: egyre több román lett Székelyföldön, és egyre kevesebb magyar), de szerintünk ez sovány vigasz, hiszen egy agresszív, kisebbségeket nem tisztelő román kormány (az elmúlt 90 esztendőben bőven volt részünk ilyenekből, ezért nem sorolok itt neveket) bármikor könnyedén megfordíthatja ezt a törékeny aránypárt.

Igen: sokan félünk, mert tudjuk, hogy félbalkáni és teljesen embertelen országunkban mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk (nemzetiségtől függetlenül!), és hol azért vernek meg, mert van sapkánk, hol meg azért, mert nincs.

A romániai magyar politikusok „áldásos” tevékenysége és / vagy a magyar népesség kulturális súlya (mert, mint említettem, számbeli súlyunk eléggé jelentéktelen már vagy száz esztendeje, idefelé, az Erdőn Túli vidékeken...) ezidáig kiharcolta azt, hogy kies országunk magyar ajkú közösségét csak olyan mértékű bántalmak érjék a Hatalom részéről, melyek csak éreztetik, hogy ki az erősebb, de nem voltak végletesen pusztítóak.

Ám megperzselték komfortérzésünket az utóbbi napok jégről felszállt lángcsóvái, melyek valósággal lángba borították többségi nyelvű médiát, és az első meg a második világháború utáni, szintén többségi indíttatású médiakampányok hangnemében fogalmazva fröcsögtek valótlanságokat rólunk, romániai magyarokról.

A kitűnően időzített médiahisztériából látszik az, hogy valami nagyon készül... Az ilyenkor, ünnepekkor az üres zsebeik miatt kesergő román kisembereket könnyű megőrjíteni népnemzetféltési rögeszmékkel, és erre, a magyarok elleni irányuló népharagra alapozva elő lehet készíteni a 2012-es választások utánra olyan, elsöprő tömegbázissal legitimált (tehát demokratikus!) határozatokat, melyek egyáltalán nem fognak majd a kisebbségek javára válni.

Marosvásárhely is régóta a romániai magyarság elleni harc egyik fontos fellegvára (hogy ki, illetve kik számára fontos, nos, azt nem tudjuk...), példának elég említeni a közelmúlt eseményeit a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet illetően, vagy a pár nappal ezelőtti, a Színművészeti Egyetemet érintő, magyar elöljáró-vesztést.

És mindezek „nyomtatásaként” olvassuk el a román nyelvű Adevărul.ro marosvásárhelyi kiadásának december 13-án írt cikkét, amely arról számol be, hogy több ezer marosvásárhelyi igényli a Magyar Köztársaság állampolgárságát is a már meglévő román állampolgárság mellé.

Az Adevărul.ro felmérései szerint ezeknek az igénylőknek nagy százaléka külföldi munkavállalás reményében folyamodik a második állampolgárságáért, állítván, hogy itthon, Maros megyében képtelenség tisztességes megélhetést biztosító munkát találni.

A romániai jégkorong-válogatott ifjúsági tagjai számára tulajdonképpen a játék a munka – egy „iparosított” játékot űznek, és azért kapnak több-kevesebb pénzt. Ám, mint a dühtől vonagló román sajtó nagy része beszámolt róla, a bulvársajtó által felhergelt többségiek nagy százaléka súlyos megtorlásokat kér azon fiatal fiúk ellen, akik anyanyelvükön fejezték ki kulturális hovatartozásukat. És, kedves Olvasóink, vegyük észre, hogy ez csak a Játék felségterületén történt incidens... Az Adevărul.ro rámutat arra, hogy bizony nem csak a játékokkal, de a munkával is súlyos gondjai vannak az erdélyi magyarságnak.

És sajnos, a munka-gondok mellett Marosvásárhelyen is bármikor szankcionálhat bennünket egy-két sovén médiaorgánum, ha véletlenül magyarul mernénk játszani, mint ahogyan azok a székely hokis legénykék cselekedték, Csíkszeredában.