A népszámlálási adatok közzététele után, a Vass Levente polgármesterjelölt körül zajló pártharc zajlása közben, a MOGYE magyar tagozatának kialakulása körül bonyolódó forgatagban, a Színművészeti Egyetem románra cserélt magyar vezetősége körül vert hullámok csitulgatása közben Marosvásárhely komoly infrastrukturális beruházások színtere is – történetesen most a Vár felújítására gondolunk.
Tény, hogy minden „város-restaurációnak” kell legyen politikai indíttatása is, ámde az eredmény minden színű és rangú politikus és apolitikus számára is élvezhetővé lesz a kivitelezés után.

Rossz nyelvek szerint nem véletlen, hogy pontosan választási évre esnek a legnagyobb volumenű javítási munkálatok, ám de mi jóhiszeműek maradunk, és azt mondjuk, hogy bárki is az, aki indítványozta a javításokat, mi, a Város lakói meg turistái leszünk azok, akik városszeretet-térképünkbe újra berajzoljuk a megszépült épületegyüttest.

Érdekes, hogy a hajdan hadászati célokra kifejlesztett objektum mennyire szerepet tudott váltani, és mennyire tudott a jó értelemben vett lokálpatriotizmus fellegvárává emelkedni.
Bízunk abban, hogy a vár újjászületése során nem kerülnek többé előtérbe a harcászati szempontok, még akkor sem, ha most, hógyültekor-olvadáskor géppuskatűz-frekvenciával zuhognak a neoklasszicista, eklektikus, szecessziós épületekről a jégcsapok a legtöbbször felkészületlen járókelőkre...

Nem csoda, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nemrég elkezdte büntetgetni azokat a lakószövetségeket, cégeket, intézményeket, melyek nem távolították el a veszedelmet okozó jégsztalaktitokat, és a járdát is alternatív korcsolyapályaként hasznosítják.

A várfelújítási munkálatok miatt a Yorick Stúdió is egyelőre a Nemzeti Színház kistermébe sorolta be magát – reméljük, a Mészárosok bástyájának kifaragói nem Kőmíves Kelemen példáját követik, és nem falaznak be egyetlen primadonnát, naivát vagy tragikát sem az új vakolat alá.
Most azonban azért fogunk fohászkodni, hogy a készülő MPP-tüntetés résztvevőinek döngő lépteitől és Jerikó-ostromló kiáltásaitól nehogy leromoljanak az egyelőre legfőképp állványokkal alátámasztott várfalak, és felébredjenek a fal tövébe eltemetett hajdani város-támadók...

Akik aztán a dübörögve felvonuló RMDSZ-ellenes tüntetés által keltett hanghullámok miatt lepotyogó jégcsapoknak essenek áldozatul, vagy csontbokájukat törjék a járdák jegén, mert akkor aztán a török meg tatár kisebbségen a sor, hogy panaszt tegyen a jelenlegi magyar kisebbség (valamikori többség...) ellen, egyenesen kegyeletsértés miatt...

S akkor bizony össze kell majd fogjuk jobb és bal kezünket, és úgy fohászkodjunk kegyelemért, mert akkor csak a Fennvaló segíthet már rajtunk...

S ha mindezek tetejében még Yorick csontváza is bekopog a polgármesteri irodába, jogdíjat kérni neve használatáért, nos akkor leszünk csak bajban!
Marosvásárhely, szerencsénkre, nem szellemváros, ám könnyedén azzá válhat a közeljövőben, ha butáskodásra pazaroljuk energiánkat.