Mikor a nép beszél, Isten beszél ­ mondják a legendák és hősök történetei.

A Nép, „az istenadta nép” most kér. Sajnos, mint ahogyan az ántivilág óta tudjuk, a nép hangja nem mindig annyira egyértelmű, annyira egységes, hogy lehetne valamire használni.

Kevesen vannak, akik ismerik a Népet, és még kevesebben, akik hajlandóak megfogalmazni és közzétenni azt, amit ez az egyáltalán nem homogén tömeg akar. A mink, hazai politikusaink a priori annyira tájékozatlanok, hogy az emberek már nem is várják el tőlük, hogy megfejtsék azok gondolkodását, akik rájuk szavazván elképzelhetetlen luxusba „lőtték fel” őket. Kies hazánk évszázadok óta nyomorog – lett légyen egyben, vagy külön-külön az egyes tartományok. Lázadások, felkelések tarkították a kisebb-nagyobb formátumú diktátorok, erősebb kezű vezetők kanyargós kormányzásait.

Marosvásárhelynek kijutott bőven a lázongásokból, a zavargásokból és a tiltakozásokból. A legtöbb ilyen megmozdulás, sajnos, erőszakos volt, és nem mindig rendelkezett meghatározott arcéllel, nem volt etikailag alátámasztható oka-célja. S tudjuk azt is, hogy úgy a parasztok, mind a polgárok elégedetlenkedéseit elhallgattatják azok, akik ténylegesen tudják, hogy  mi kell a népnek, de kegyetlen ravaszkodásra, önös érdekekre használják ezen tudásukat. És, érdekes módon, ezek az emberek mindig győznek, mindig fölébe tudnak kerekedni a népharagnak, az elégedetleneknek.

Boldog társadalom talán csak a mesékben volt, van, és lesz – ám elviselhetetlenül boldogtalan tömegek a tegnap este is felvonultak városunkban. Immár nem hodákiak törtek zúztak, és csak nyomokban lehetett felfedezni az etnikai színezetet a protestálók szemében tükröződő utcai reklámok fénye által képzett árnyakban, de ez a menetelés is félelmetes volt. Országszerte utcára vonulnak az emberek, és nem nagyon lehet kikövetkeztetni, hogy mit akarnak. Egyik nyugdíjemelést, másik fizetésemelést, másik a vezető politikusok lemondását, harmadik a Bernády név körüli mondvacsinált cirkuszok elcsitulását, a negyedik magasabb színvonalú életet – csak úgy–, az ötödik meg Raed Arafat újra-kinevezését.

Ember és politikus legyen az, aki ebben a kérelem-káoszban el tud igazodni...

Arafat Marosvásárhelyről indult Romániát megmenteni. Most ide tér vissza, és állítása szerint tovább fog orvosként tevékenykedni – ám immár regionális hatáskörrel. Marosvásárhely regionális érdekei azonban konvergálnak az ország érdekeivel: „embervédelem”, környezetvédelem, gazdasági védelem...

Marosvásárhelyről nem egy fecske röppent fel hajdanában, hanem egy piros helikopter. És tavaszt csinált sok, nagy bajban lévő ember számára.
„Most tél van és csend és hó és halál.” Hogy mi jöhet ezután? Én, látván a tüntetőket, akik nem is nagyon tudják megfogalmazni, hogy mit szeretnének, attól félek, hogy nehogy megint veres zászlók kezdjenek repkedni a fejünk fölött... Annak idején azért szavaztam Băsescura, mert ettől féltem. Bármi röpüljön rám – még a SMURD piros helikoptere is, csak ne a veres zászló...

Băsescu elnök vezetése alatt a nép sok színből kiábrándult, ámde Arafat doktor piros-uralta arculatából nem.
Félő, hogy ezt kihasználva, az arctalan tömeget valaki újra a veres felé tereli. Égen és földön egyaránt...